A harmadik nap reggelén Heninek korán el kellett indulnia, úgyhogy még este elköszönt tőlünk.
A nap, meglepetésünkre ragyogó kék éggel és napsütéssel indult.
Még a reggeli előtt mindent össze kellett pakolnunk. A reggelizés idejére a hátizsákokat beraktuk Eszter autójába.
A reggelit ismét a Vadszőlő szálló éttermében fogyasztottuk, s most pótoltam a bakonybéli pecsétet is.
Az egyik pincérnő stílusa egészen érdekes volt (már korábban is feltűnt, de ezen a reggelen egészen zavaró volt), hogy ha valamit nem olyan sorrendben kértünk, ahogyan ő elképzelte, akkor leintett minket, illetve magánbeszélgetésünkhöz is hozzászólt, mert más véleményen volt, mint mi, de nem ám nyíltan, hanem az orra alatt - de azért hallhatóan.
Mire végeztünk a reggelivel, sajnos megint beborult az ég.
A reggeli után bementünk a település központjába. Ott valaki kívánságára fogyasztottunk még egy kávét, majd elmentünk megnézni-meghallgatni a harangjátékot.
Várjuk a harangjátékot
A harangjáték
Utána úgy döntöttünk, kihasználjuk még a maradék kicsi időt arra, hogy megnézzük a Tájházat. Ez megint egy kedves meglepetés volt, mert aki körbevezetett minket, ezt hihetetlen kedvességgel és tudással csinálta és a kedvünkért rögtönzött egy gyorsított, rövidített, de érdekességekkel tűzdelt verziót, hiszen mondtuk neki, hogy csak fél óránk van a buszig. Pontosan fél óra után tett pontot az utolsó mondata végére (pedig közbe is kérdeztünk párszor).
A helyen két egykori lakóházat mutatnak be, valamint egy torkospajtát. Mindegyik épület az 1800-as évek közepéről maradt fenn.
Gondolkodó-szék, ami megbillen, ha elbóbiskolna a benne ülő [Anikó fotója]
A modernizált konyha - már zárt kéményes [Anikó fotója]
Tornác [Anikó fotója]
A Cseh Tamás és az "indiánjáték" emlékére berendezett szoba. Itt az 1800-as években kisbolt volt. [Anikó fotója]
A fiatalok szobája [Anikó fotója]
Az öregek szobája (részlet) [Anikó fotója]
Konyhai szerszámok
A Tájház után elbúcsúztunk Esztertől, Anikótól és Annától, mert ők kocsival utaztak, mi hárman pedig beálltunk a buszmegállóba - ami olyan kis csinos épület, hogy elsőre azt hittem, valami kávézó.
A szürke-fehér kis házikó a bakonybéli buszmegálló
A buszmegálló belülről
Így utaztak az autósok
...s így a buszosok (kicsit fáradtabban, mint odafelé)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése