A harmadik nap reggelén Heninek korán el kellett indulnia, úgyhogy még este elköszönt tőlünk.
A nap, meglepetésünkre ragyogó kék éggel és napsütéssel indult.
Még a reggeli előtt mindent össze kellett pakolnunk. A reggelizés idejére a hátizsákokat beraktuk Eszter autójába.
A reggelit ismét a Vadszőlő szálló éttermében fogyasztottuk, s most pótoltam a bakonybéli pecsétet is.
Az egyik pincérnő stílusa egészen érdekes volt (már korábban is feltűnt, de ezen a reggelen egészen zavaró volt), hogy ha valamit nem olyan sorrendben kértünk, ahogyan ő elképzelte, akkor leintett minket, illetve magánbeszélgetésünkhöz is hozzászólt, mert más véleményen volt, mint mi, de nem ám nyíltan, hanem az orra alatt - de azért hallhatóan.
Mire végeztünk a reggelivel, sajnos megint beborult az ég.
A reggeli után bementünk a település központjába. Ott valaki kívánságára fogyasztottunk még egy kávét, majd elmentünk megnézni-meghallgatni a harangjátékot.
Várjuk a harangjátékot
A harangjáték
Utána úgy döntöttünk, kihasználjuk még a maradék kicsi időt arra, hogy megnézzük a Tájházat. Ez megint egy kedves meglepetés volt, mert aki körbevezetett minket, ezt hihetetlen kedvességgel és tudással csinálta és a kedvünkért rögtönzött egy gyorsított, rövidített, de érdekességekkel tűzdelt verziót, hiszen mondtuk neki, hogy csak fél óránk van a buszig. Pontosan fél óra után tett pontot az utolsó mondata végére (pedig közbe is kérdeztünk párszor).
A helyen két egykori lakóházat mutatnak be, valamint egy torkospajtát. Mindegyik épület az 1800-as évek közepéről maradt fenn.
Gondolkodó-szék, ami megbillen, ha elbóbiskolna a benne ülő [Anikó fotója]
A modernizált konyha - már zárt kéményes [Anikó fotója]
Tornác [Anikó fotója]
A Cseh Tamás és az "indiánjáték" emlékére berendezett szoba. Itt az 1800-as években kisbolt volt. [Anikó fotója]
A fiatalok szobája [Anikó fotója]
Az öregek szobája (részlet) [Anikó fotója]
Konyhai szerszámok
A Tájház után elbúcsúztunk Esztertől, Anikótól és Annától, mert ők kocsival utaztak, mi hárman pedig beálltunk a buszmegállóba - ami olyan kis csinos épület, hogy elsőre azt hittem, valami kávézó.
A szürke-fehér kis házikó a bakonybéli buszmegálló
A buszmegálló belülről
Így utaztak az autósok
...s így a buszosok (kicsit fáradtabban, mint odafelé)
Másnap reggel elmentünk reggelizni. Nagy előnye annak, ha időpontra kérünk reggelit, hogy addigra kénytelen mindenki elkészülni. Szeretem ezt az "intézményt", mert így kevesebb az esély arra, hogy elb... lustálkodjuk az egész délelőttöt.
Gábor rögzítette a bakonybéli reggel békességét. A puffanás nem lövés, hanem valaki valamit levert a háttérben
A reggeli után visszamentünk még a szállásra. Közben pedig Anna és Anikó közeledtek felénk (Tódival együtt persze).
Anikó, Anna és Tódi jönnek telekocsival [Anna fotója]
Mivel nem busszal, hanem "telekocsival" jöttek, nem csináltunk semmilyen programot, míg meg nem érkeztek, hanem a szálláson vártuk őket. S amikor végre együtt volt az aktuális csapat, elindultunk felfedezni a települést.
Nem volt tökéletes a szervezésem, mivel a csapat már ott levő fele éppen kicsivel azután volt, hogy halálrazabáltuk magunkat, a most érkezők viszont kicsit éhesek voltak.
Bementünk egy élelmiszerboltba, hogy valamihez azért ők is hozzájussanak.
Első állomásunk a Bakonyi Erdők Háza lett volna. Odafelé egy kávézó előtt sajtot árusítottak. Kedves Anna - annyira hálás vagyok neki, hogy mindig igyekszik tartani magát az általam tervezett programhoz, olyan áron is, hogy esetleg neki valamilyen vágyáról le kell mondani - így megtanultam már - remélem - odafigyelni rá: Megláttam a sajtárust, majd ránéztem Annára, s láttam az arcán, hogy vágyakozik, de nem akarja föltartani a csapatot. Úgyhogy én vettem oda az irányt, hogy nézzük már meg.
A Bakony klímája tettenérhetően más, mint a Balaton-felvidéké
Az első fényképre kívánkozó csinos porta
Sajtkóstolás
Utólag kicsit sajnálom, hogy én nem ínyenckedtem, de ekkor éppen nem is bírtam ételre nézni a túl bőséges reggelim után
A sajtkóstolás után elmentünk a Bakonyi Erdők Házához. De ezt már az interneten / telefonon sem nagyon lehetett elérni, így annyira nem lepődtem meg, amikor zárva találtuk. Még innen is megpróbáltam felhívni, de eredménytelenül.
Amikor még működött a ház, földtani, földtörténeti érdekességeket, kőzeteket, ásványokat mutatott be, valamint növénytársulásokat, erdőmérnöki munkaeszközöket és egy dioráma is volt benne.
Valamikor szállást is kínált a ház, s én voltam is benne és nagyon szép emléket hagyott. Reméltem, hogy egyszer visszatérhetek, de úgy tűnik, hogy már nem lehet.
A Erdők Háza után úgy döntött a társaság, hogy menjünk el most a Szent Kúthoz. Ez amúgy is benne volt a tervben, s a tervnek most nem volt szigorú sorrendje, úgyhogy oda mentünk.
Előtte még - ha már ott volt a kávézó - betértünk és kértünk elvitelre kávét. Közben Anna visszament a házhoz Szofiért - mert az Erdők Házába nem jöhetett volna be a kutya, úgyhogy ott lett hagyva a szálláson. Így aztán - amíg ő visszaért - mi leültünk a kinti padokhoz az elvitelre kért kávénkkal.
Amikor visszaértek, nekiindultunk.
Ezt a kertet Anikó fotózta kérésemre
A három forrás egy kőmedencébe összterelt vize
A források vizéből duzzasztottak egy tavacskát, s körülötte kellemes pihenőhelyet alakítottak ki
Mária-szobor a kápolna közelében
Szent Günther szobra
Egy közeli dombocska tetejére vezető kálvária
A dombtetőn
Csoportkép a tavacska mellett (KSz. Gábor, Anna, Szofi, Tomi, én, Heni, Eszter, Anikó)
E helyen 1826-ban állítottak kápolnát, de a mai épület csak az 1800-as évek végén épült. Ugyanekkor készült a 14 stációból álló kálvária is.
A kápolna mellett egy lépcső vezetett fel egy sziklahasadékhoz, mely elé a lourdes-i Mária szobor hasonlatosságára itt is egy Mária-szobor került. Az elfalazott barlang lehetett konkrétan a remeték egykori "lakóhelye".
Ez emlékhely után még nem a faluba vissza vettük az irányt, hanem kerültünk egyet, mert időnkbe belefért. Délután 3-ra kellett visszaérnünk a monostorba.
Az időjárás a képen nyomasztónak tűnik, de a hangulat a vidám csapatnak köszönhetően könnyed volt és viszonylag meleg volt
Tódika ezt a magaslest is ügyesen megmászta
Gyújtoványfű
Őszi kikerics
Egy út a végtelenbe
Egy helyen Tódika lerohant egy hatalmas disznót - szerencsére bántani nem merte /nem akarta, csak körbeugatta. Még nagyobb szerencsére nem vaddisznó volt, hanem valószínűleg egy jól megtermett mangalica. A disznó egészen békésen tűrte az eseményeket, míg végre a kutyát sikerült visszahívni. Tomi azt mondta, szeretné ilyen nyugalommal kezelni a problémáit, mint ez a zen-disznó. Úgyhogy rajta is ragadt a sertésen az elnevezés.
Szofi még pórázon is visszanéz a zen-disznóra
Anikó fotózik
...például ezt [Anikó fotója]
Túratársak <3
Szépen, a tervezett időre visszaértünk a Szent Mauríciusz monostorhoz.
Előzetesen bekukkantottunk kertjébe.
A monostort 1018-ban alapította Szent István, Szent Günther javaslatára. De itt remetéskedett Szent Gellért is.
A mai templom alapkövét 1750-ben rakták le, de 1782-re egy tűzvész miatt fel kellett újítani.
Az oltárképen maga az eredeti (1758-as) templom látható. Szent István és Boldog Gizella térdel és a templomra mutat. Középen a felhőkön Szent Mauríciusz, a templom védőszentje áll dárdával és zászlóval, vele vértanú-társai.
Két oldalt Szent Imre és Szent Lászkó szobra áll.
A szószék 1760-as, az orgona pedig 1822-es.
A templom szószéke, oltára és mellékoltárai rokokó stílusúak.
István király a Koppány elleni harcai idején fogadalmat tett, hogy ha győz, Koppány birtokainak tizedét a pannonhalmi monostornak adja. Így került Bakonybél a bencések birtokába.
1548 után az eredeti monostor elpusztult, s a mai, barokk stílusú épület 1759-82 között készült.
Bejelentkezés után egy teremben leültettek minket egy előkészített asztalhoz.
Várakozás
Kóstolás
Az előkészített tál
A monostor önellátó gazdaságot visz, s az ő termékeiből kaptunk egy kis kóstolót. Az ital a "Günther könnye" elnevezésre hallgató, jó ízű likőr volt. Utána sós medvehagymás pesztót kóstolhattunk (ez volt a zöld színű). A piros az somlekvár volt, a sárgára sajnos nem emlékszem. A két csokiforgács pedig - a fehér az metás, a barna csoki pedig kakukkfüves volt. Meg is hozta a kedvünket a vásárláshoz. De előtte még (és a kóstoló után) körbesétáltunk a monostor területén.
Rögtön ahogy a kert területére kiléptünk, ott van egy labirintus, és egy gyógynövény-bemutató rész, ahol meg is lehet tapogatni, szagolgatni a növényeket.
Utána egy belső térbe mentünk be, ahol egy rövid videót lehetett megnézni a monostor és a szerzetesek életéről, majd egy történelmi kiállítást lehetett megnézni. Majd egy másik épületrészben a gyógynövényszárító padlást láthattuk, valamint a könyvkötő-, fafaragó- és fémműves műhelyt. Végül pedig sétáltunk egy nagyot a monostor parkjában.
A labirintus a vörös körön belül
Körömvirág a gyógynövények között
A gyógynövényszárító padláson [Anikó fotója]
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
Így történik a som begyűjtése
A monostor "kerjében"
A kert után még - sietve - átnéztük a monostor ajándékboltját és beszereztünk ezt-azt.
Majd végül megnéztük magát, a templomot is. Ezzel azért siettünk, mert mondták, hogy 17:00-től a szerzetesek szertartása van. Addigra vagy menjünk ki, vagy ne késsünk el róla.
A templom kapuja
A templom beltere
A templomból kijövet
A templom és a monostor után igyekeztünk vissza a szállásunkra, mert 18:00-ra foglaltunk asztalt a vacsorához.
Anikó, KSzGábor, Anna és Heni
Tomi, Eszter és Anikó
A vacsorát pedig azért is kértük ilyen korai időpontra, mert a Pannon Csillagdával 9 órára volt egyeztetve a látogatásunk.
Szépen oda is ballagtunk 9-re, de minden zárva volt. Ekkor az interneten megadott telefonszámokat fölhívtam, de az egyik vonalas volt - az ugye odabent csörgött - a másikat nem vették föl. Megnyitottam az e-maileimet, s akkor láttam, hogy írtak, hogy a rossz idő és a kis létszám miatt mégsem tudnak fogadni minket. Amivel önmagában nem lenne probléma, csak azt nem értem, hogy akkor az előzetes egyeztetéskor, amikor direkt rákérdeztem, hogy lehet-e probléma a rossz idő, illetve hogy kevesen vagyunk, akkor miért mondták azt, hogy nem, nem probléma...?
Kicsit feszülten hagytuk el a helyszínt - legalábbis a magam részéről - a többiek inkább megnyugtatni igyekeztek.
Visszafele a templom mellett vitt utunk, s én egyszerűen úgy éreztem, hogy most be kell oda mennem. Anna - ki éppúgy kíváncsi mindenre, mint én - vagy még jobban, jött velem. Ezt látva pedig a többiek is. Csak Eszter nem, mert ő a csillagda után vissza"menekült" a szállásra, mert nem érezte jól magát.
Szóval bementünk a templomba és mivel éppen szerzetesek szertartása zajlott, megálltunk csendben hátul.
7-8 szerzetes volt bent. Egyikük valamilyen hangszeren játszott, a többiek pedig énekeltek. Nem a megszokott mise-énekeket, hanem valami mást, ami a szokatlansága miatt még szebben szólt.
Én tényleg úgy mentem be, hogy csak 2 percet szeretnék bent tölteni, de amikor már kifele indultunk volna, az egyik szerzetes hátrajött és kedvesen behívott minket.
Egy darabig néztük a szertartást, aztán mikor engem elkezdett zavarni, hogy nem tudom, meddig tart és hogy társaim miattam jöttek be, de én azt mondtam nekik, hogy csak 2 perc és nem tudtam, ez a helyzet mennyire zavarja őket, elindultam kifele és Tomi jött velem. A többiek bent maradtak.
Pár hazafele tett lépés után Tomi rájött, hogy ott hagyta az esernyőjét és úgy döntött, hogy ciki-nem ciki, visszamegy érte. Én kint akartam megvárni, de rövidesen kiszólt, hogy "gyere be, tök érdekes".
Így visszamentünk. És így kaptam meg ajándékba azt, hogy türelmetlenségem ellenére mégis én is láthattam a szertartás legszebb részét. Már csak a gyertyák világítottak - Túratársaim is kaptak egyet-egyet (mi ketten persze megint hátul álltunk meg). És a szerzetesek gregoriánt énekeltek. A szertartás végén pedig társaim - követve a szerzetesek példáját - előre mentek az oltárhoz és áldást kaptak.
Amikor kimentünk a templomból, Anna szemében azt láttam, amit egy csodát látó kisgyerek szemében lehet látni karácsonykor, Gábor megölelgetett engem, megköszönve, hogy ilyen éményben lehetett része és Anikó is (és azt hiszem, Heni is) teljesen hatás alatt volt.
A szertartás után, átszellemülve mentünk vissza a szállásra. Majd ott - most már nagyobb létszámmal - pókereztünk még egyet.
Ezúttal Anna nyerte a játékot [KSzGábor felvétele]
