Másnap reggel kifejezetten szép időre ébredtünk. Tél vége közeledett már, csiripeltek a madarak. Végre világosban kívülről is megnézhettük szállásunkat. A ház mellett áll egy másik ház és egy harangláb. Ebben a másik házban van az Erdészeti Múzeum berendezve, de nem tudtunk most bemenni. Annát nem ismertem még ekkor arról az oldaláról, hogy szinte bármit kipróbál - általában elsőként - de utólag visszatekintve teljesen természetes, hogy ő kondította meg elsőként a kis harangot.
A harangláb 1902-ben épült és eredetileg arra szolgált, hogy az erdőben eltévedt favágó könnyebben hazataláljon. Vagyis ide; a házakhoz.
Tél végi reggel a Stájer Házaknál
Ha valaki tudja, hogy ezt hogyan lehet beforgatni normálisan, az szóljon... addig meg: úgyis a hangja a lényeg
Az Erdészeti Múzeum épülete
A szállás
napos-havas bükkös
Vissza, Velem felé haladva ezúttal nem az aszfalton, hanem a rendes kék körrel jelölt turistaúton mentünk. Így nem kellett ugyanazt az utat megtenni és lejártuk a „hivatalos” útvonalat is. Eljutottunk az eredeti tervben is szereplő, de előző nap az autózás miatt nem érintett Hörmann-forráshoz.
A forrás Hörmann Mihály várkapitány emlékét őrzi. Ő volt az, aki Bethlen Gábor katonáit beengedte a városba az osztrákok ellenében. Azonban a várost visszafoglalták az osztrákok, őt pedig, menekülés közben, 1621-ben elfogták és árulás vádjával (hiszen helyettük a monarchia helyett a magyarok oldalára állt) megnyúzták.
Csoportkép a Hörmann-forrásnál
Ezt a nyúlfarknyi szakaszt a szűz havas útja miatt kikerültük. Elég volt előző nap a hóban menetelés
Már látszik a kápolna
A Szépkilátó-szikláról ezúttal napfényesebb kilátás
A velemi Szent Vid kápolna
A velemi Szent Vid kápolna
A velemi kápolnához visszaérve nem csak azzal volt szerencsénk, hogy naposabb kilátást csodálhattunk meg, de még a kápolnát is kinyitották – vasárnap lévén, s be tudtunk menni.
Igazából ekkor sikerült megbékélnem a visszafordulással, hiszen ennek volt köszönhető a Hörmann-forrás is, a kápolna belseje is (mármint hogy láthattuk ezeket), és a Kék Túra emlékművet is így találtuk meg. Sőt így esély nyílott, hogy a következő alkalommal a Stájer Házak Erdészeti kiállítását is megnézzük.
Országos Kéktúra Igazolófüzeteket 400 Ft-ért vettem (/darab), Dél-dunántúli Kéktúra Igazolófüzeteket pedig 250 Ft/db-ért. Az MTSZ központban lehetett megkapni, Bp. 6. kerület,
Bajcsy-Zsilinszky út 31. II. em./3. alatt. Az ottani emberek nagyon kedvesek voltak, túratársi barátsággal beszéltek velem. Ügyfélfogadás akkoriban H, Cs 8:30-16:30, K, Sz 8:30-18:00 és P 8:30-13:00 volt.
Evések:
Felül Szent Vid szobra, alul pieté
A kápolna után rögtönöztünk egy kis szertartást a Kék Túra emlékműnél. Barbi-féle szilvapálinkával köszöntöttük egymást a sikeres túrára (Zsolt nem ihatott belőle, hiszen vezetett - el is maradt a társaságtól), és - ahogy hegyvidékeken szokás - köveket raktunk egymás tetejére egy kis kupacba - mindenki egyet - hogy majd folytassák az utánunk errejárók. (Folytatták... viszont mára kiderült, hogy nem feltétlenül jó szokás természetvédelmi szempontból, hiszen megváltoztatja a környezetet a kis méretű állatok számára. Viszont az embereket leszoktatni róla valószínűleg sokkal nehezebb.) Ezzel szimbolikusan megkezdtük KÉK utunkat, s az égiek kezébe ajánlottuk szerencsénket.
A közeli padoknál pedig hozott anyagból megebédeltünk.
A kék túra-emlékmű 2010-es ottjártunkkor
Ez egy 2019-es kép. Nem saját fotó, hanem egy facebook-os kék túra-csoportból származik
A mi első köveink
Velem falu látnivalóiba azonban már nem mélyedtünk bele - elfáradtunk.
Ott lettek volna a hagymányos stílusban épült oszlopos, tornácos házak, faszerkezetes pajták, a Pákó-patak melletti pincesor. A pincék jellegzetessége az tetőzetük üstökösen előreugró tetőzet, nyitott oromzattal, lekontyolt kialakítással.
A Schulter-féle vízimalom, ami 1568-ban már biztosan létezett. Az utolsó család, mely itt molnárkodott, a Schulter család volt - innen a név. 1769-1870-ig voltak ők a tulajdonosok. A legendák szerint még Savanyú Jóska - a bakonyi betyár - is menedékre talált itt egy alkalommal. A régi épületet 1913-ban felújították, emeletet 1919-ben kapott. 1951-ben államosították, s még néhány évig működött. 1965-ben műemléki védettséget kapott, 1980-ban pedig helyreállították és múzeummá alakították. Ma is teljesen üzemképes lenne. (Személyes megjegyzés: Manapság, az interaktív múzeumok korában egy ilyen épületet már csak a turisták kedvéért is érdemes lenne működtetni. Az emberek boldogan próbálnák ki a munkafolyamatokat és kóstolnák meg a hagyományos módon készült péksüteményeket.)
A pálinkafőzde 1913-ban épült a helyi tanító kezdeményezésére. Ez a pálinkafőzde 1951-ben került át a jelenlegi helyére. Az épület addig községháza volt. A hűtéstechnológia a falut átszelő patak vizével, ősi módon lett kialakítva. A szubalpin klímának köszönhetőek az erdei gyümölcsök adját az alapanyagot. A főzéstechnika tradícionális.
A Stirling-villa az a hely, ahol később az Alkotóház lett (ahol a szállásunk volt), ahol Szálasiék elbújtak és a Szent Koronát őrizték.
Egy dolgot viszont nem hagyhattam ki – ez még egy kicsit az OKT Emlékműnél elvégzett szertartáshoz tartozott nekem: Meg kellett látogatnom Nepomuki Szent János szobrát. Ő ugyanis a csavargók védőszentje, így a mi szívünkhöz közel álló. De ide már csak én mentem el.
A falu híres lakói voltak valamikor Pilinszky János és Törőcsik Mari.
Az Alkotóházhoz visszaérve magunkhoz vettük az autót, s amíg Zsolt elvitte Barbit, Petrát és Ákost Szombathelyre, mi Annával beültünk egy kávéra a Pittyes Pláza nevezetű vendéglátó helyiségbe.
A Pittyes Plázában ezalatt egy maffiózó-tekintetű macska, aki éppen felmérte, hogy Anna – aki ugyan állatbarát – allergiás az ő szőrére, elhelyezkedett szélirányban és nekiállt elégedetten mosakodni a langyos napsütésben.
Nepomuki Szent János, a csavargók védőszentje
Visszatekintés a Szent Vid kápolnára
"Pittyes Pláza"
A képekért, videókért és az élményekért köszönet a túratársaknak!
Az információkért köszönet a wikipédiának, a Vendégváró honlapnak (azóta már sajnos megszűnt) és a települések honlapjainak és a KirándulásTippek honlapnak!
Gyakorlati információk a három napról:
Bajcsy-Zsilinszky út 31. II. em./3. alatt. Az ottani emberek nagyon kedvesek voltak, túratársi barátsággal beszéltek velem. Ügyfélfogadás akkoriban H, Cs 8:30-16:30, K, Sz 8:30-18:00 és P 8:30-13:00 volt.
• Vettem egy Magyarországi Kulcsosházak jegyzékét is 350 Ft-ért. Ez 2002-es kiadású, már akkor sem volt aktuális...
S
Szállások:
• Az első szállásunk Velemben az Alkotóházban volt. Értesülésem szerint az Alkotóház már nem működik.
• Második szállásunk a Stájer Házakban volt. Szuper szállás volt! (https://www.turistamagazin.hu/hir/stajer-hazak-kekturazok-menedeke-az-alpokaljan)
első esti vacsora: Magunknak készítettünk mákos gubát és forralt bort
második napi reggeli: A vacsora maradékai
második napi útravaló: Magunknak készítettünk halkrémet a kiflijeinkhez és persze volt még nálunk forralt bor is
második napi vacsora: Magunknak készítettünk "tepsis mindentbele"-t
harmadik napi reggeli: Magunknak készítettünk - ki mit -
harmadik napi útravaló: Magunknak készítettünk - ki mit -
Bélyegzőhelyek:
Írottkői pecsét a kilátó körüli tisztás szélén, kb. ahol felér a kék jelzésű út a tisztásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése