Pesten találkoztam Anikóval, hogy együtt utazzunk le. Közben Gábor, Tomi és Barbi rótták a Szigligettől Badacsonyig vezető, kék utat.
Ők is bevették a szigligeti várat.
Kilátás a szigligeti várból [Gábor fotója]
Barbi a szigligeti várban [Gábor fotója]
Tomi a szigligeti várban [Gábor fotója]
A Badacsony és Gulács "ígérete" [Gábor fotója]
A pótlós csapat a szigligeti várban [Gábor fotója]
A szigligeti vár kis makett-életképei [Gábor fotója]
A szigligeti vár kis makett-életképei [Gábor fotója]
A szigligeti vár kis makett-életképei [Gábor fotója]
A szigligeti vár kis makett-életképei [Gábor fotója]
A szigligeti vár kis makett-életképei [Gábor fotója]
A pótlós csapat [Gábor fotója]
Gábor a Szigligeti várban [Tomi fotója]
Rózsabogár a szigligeti várban [Tomi fotója]
Eközben mi a vonaton "kínlódtunk" a melegben, a hosszú úton [Anikó fotója]
A vége már kicsit szenvedős volt [Anikó fotója]
Aztán megérkeztek a pótlósok Badacsonytomajra, elfoglalták a szállást (itt is ugyanazt, ahol ősszel már voltunk), s a fiúk lementek a strandra, míg Barbi a szálláson lazult.
A mi vonatunk is végre megérkezett. Ledobtuk a szálláson a cuccot és siettünk a strandra.
Megérkezés a Balcsihoz [Anikó képe]
Gábor spontán fordítása szerint "család-csere szoba". Tomi be is rohant, ahogy meghallotta... [Gábor fotója]
Közben már Annáék is közeledtek - ők autóval jöttek.
Becsületes nevén Szofika (Szerintem Tódi)
Anna kedvese, B. Gábor vezet
Mi négyen kipancsoltuk magunkat, aztán felmentünk a szállásra, hogy száraz ruhát vegyünk és elindultunk a vacsora-helyre. Éppen ekkor érkeztek meg Annáék, akik szintén gyorsan szállást foglaltak, aztán jöttek utánunk a Halászkert étterembe, amit azonnal megszerettünk és később sem csalódtunk benne.
Így megvoltunk 7-en, már csak egy ember hiányzott az aktuális csapatból, de ő csak másnap érkezett.
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
[Anna fotója]
[Anna fotója]
[Gábor fotója]
[Gábor fotója]
[Tomi fotója]
A vacsi után még Anna is szeretett volna személyesen találkozni a Balatonnal. Ezt úgy oldottuk meg (már sötétben), hogy belógtunk a strandra. Be is ment rögtön a vízbe ő is, meg a kedvese is, meg Tódi kutya is.
Aztán egyszer csak jött egy zseblámpás ember, hogy kiküldjön minket. Annának oly ügyesen sikerült magához inteni a Tódit és lefektetni a fűbe, hogy legalább azt nem vették észre, hogy még kutyát is behoztunk az amúgy zárva tartó, kutya-mentes strandra.
De egy negyed óra azért jutott a jóból Annáéknak is.
Ezután fölmentünk a szállásra.
Kedves túratársaim a Keszthely-Tapolca-szakasz óta szórakoznak azon, hogy "mindig" pisztrángot eszem mandula-ágyon. Ez úgy jött ki, hogy eléggé szeretem a halat és a Várvölgyi étteremben kifejezetten ajánlották az interneten, hogy a mandulás pisztrángot, azt meg kell kóstolni. Aztán Tapolcán is azt ettem, mert az volt a legszimpatikusabb a halak közül, meg össze is akartam hasonlítani.
Ma este is valamilyen halat ettem, nyilván valamilyen "ágyon". Meg ittam hozzá ágyas pálinkát.
Aztán miután megfürödtem a szálláson, ez várt az ágyamon:
Nagyon fáradt voltam, ezért csak apránként esett le - de azóta jól szórakozom, valahányszor eszembejut [Tomi fotója]
Ráadásul elmesélték azt is, hogy hogyan született az ötlet: Az egyik fogas billegett, mire Gábor elkezdte előkeresni a táskájából a csavarhúzóját (mert nála mindig minden van). A többiek nyilván azt hitték, hogy megigazítani akarja. Ő azonban leszerelte, s közben szólt Tominak, hogy írja már fel egy lapra " Fogas, ágyon". Tomi is fáradt volt már - szófogadóan és gépiesen elkezdte írni, s csak némi fáziskéséssel esett le neki és kezdett el nagyon röhögni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése