A következő nap reggelén elmentünk reggelizni az ősszel már megismert Neptun Hotelbe (?).
A csapat [Anikó fotója]
Anikó reggelije [Anikó fotója]
Anna reggelije [Anna fotója]
Ekkor már közeledett felénk csapatunk nyolcadik tagja, a nagy visszatérő; Petra.
Eszünkbe jutott, hogy úgy kéne őt várni az állomáson, mint a repülőtereken az idegenvezető szokta, nagy név-felirattal egy táblán. Ha nem is tökéletesen sikerült kivitelezni, de az állomás közönsége és főleg Petra maga, jól szórakozott rajta.
Előtte még megbombáztuk őt némi információval. Anna, Tomi, és Gábor jöttek ki velem az állomásra fogadni őt, noha Tomi és Gábor még nem ismerték.
Anna üzenete Petrának [Anna fotója]
Az én képem Petrának, itt várunk üzenettel
Tomi képe Petrának, itt várunk üzenettel
Gábor képe Petrának, itt várunk üzenettel
A fogadóbizottság [Petra fotója]
Most, hogy tényleg egyben volt a csapat, hamarosan el is indultunk, hogy a Badacsonyt megkerülve megmásszuk a Gulácsot és elérjük Káptalantótit.
Először elmentünk a bazalttemplomhoz. Európában összesen kettő ilyen van. Ez az egyik.
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
Aztán neki a hegynek...
A következő állomásunk a Klastrom-forrás volt, ahol II. János Pál pápa emlékhelyet alakítottak ki.
Vízvétel a Klastrom-forrásból [Annak fotója]
Pihi a II. János Pál pápa emlékhelynél [Anna fotója]
Maga, a forrás [Anna fotója]
Pihi a Klastrom-forrásnál [Anikó fotója]
Tomi átéli [Anikó fotója]
Ezt követően már lefele ereszkedtünk a Badacsony északi oldalán. Itt szembesültünk azzal a résszel, amit Tomi nyomán LSD-s erdőnek neveztünk el, ugyanis meglepetés-szerű, rejtélyes, oda nem illő dolgokkal szembesültünk.
[Anikó fotója]
[Anna fotója]
[Anna fotója]
[Anna fotója]
Megyünk lefele [Anikó fotója]
Leértünk valami tanyákhoz a Badacsony északi oldalán. Ott volt ez az egyik kertkapun [Anikó fotója]
Megyünk lefele [Anikó fotója]
De láthattuk, hogy még fölfele is fogunk menni eleget (Gulács) [Anikó fotója]
[Anikó fotója]
Ezen a túrán kezdte el Tomi megszámozni a pihenőket jellegük szerint. Ez itt egy 3-as, azaz itt már le is lehet ülni [Anna fotója]
Ismerkedés egy lovacskával [Anna fotója]
Irány a Gulács (meleg volt, rendesen) [Anna fotója]
Aztán beértünk a Gulács erdejébe, ami napsütés szempontjából megváltás volt. Ugyanakkor a bazalt-görgeteget megmászni újabb kihívást jelentett.
Az erdő aljnövényzetét a tökéletesen kiszáradt osztott levelű őzsaláta jelentette (ott derítettük ki, hogy mi ez) [Anikó fotója]
Megyün az "ösvényen" a bazaltgörgetegen [Anikó fotója]
Nyílik a kilátás [Anikó fotója]
Visszatekintés a Szent György-hegyre [Anikó fotója]
Jövök [Anikó fotója]
Bazaltgörgetegek [Anikó fotója]
Ösvény a bazalton [Anna fotója]
Kidőlt bazalt-rétegek [Anna fotója]
Petrával az úton [Anna fotója]
Visszatekintés a Szent György-hegyre [Anna fotója]
Bazalt-ösvény [Tomi fotója]
Az osztott levelű őzsaláta [Tomi fotója]
Aztán leértünk a hegyről és mentünk tovább, Káptalantóti felé. Közben elkezdett alkonyodni.
Petra napnyugta-fotója
Gábor napnyugta-fotója
Az én napnyugta-fotóm
Anna napnyugta-fotója
Anikó napnyugta-fotója
Már csak be kellett érnünk a faluba, ezért amikor szembejött egy borterasz, nyugodtan beülhettünk.
Ismerkedés a borteraszon a helyi erővel [Anikó fotója]
Ez a látkép (leander a Guláccsal) legalább három embert megihletett [Anikó fotója]
Pihen és iszik a csapat [Anikó fotója]
Anna-féle "leander a Guláccsal"
és a Petra-féle "leander a Guláccsal"
Innen B. Gábor hívott taxit, hogy mire beérünk Káptalantótiba, az vegyen föl és vigyen vissza minket a badacsonytomaji szállásunkhoz.
Mire beértünk a faluba, helyenként már jólesett megkapaszkodni [Anikó fotója]
A pecsételőhelyen benyomtuk a káptalantóti-i pecséteket:
Ezt Tomi kedvéért fotóztam, aki jelentősen eltérő háttere miatt nem használja a közért szót köznévként, mint én...
Káptalantóti temploma
Káptalantóti Csobánc várának birtoka volt, de az 1700-as években a győri káptalan birtokába került. A falu nevének másik fele a helyi tótokra utal. Első írásos említése 1256-os - már ekkor Tóti néven. Itt említik a Szent Márton templomot is - a jelenlegi templom ősét.
1548-ban a törökök fölégették a falut.
A vacsorával még volt egy kis konfliktus a csapatban, ugyanis nem volt tökéletes az egyezés, hogy hol vacsorázzunk. B. Gábor szeretett volna új helyet kipróbálni (ez a Hableány volt), Tomi viszont a jól bevált, előző napi helyet preferálta volna. Nekünk többieknek mindegy volt, csak nem akartuk, hogy szétszakadjon a társaság. Végül megegyeztünk és bementünk a Hableányba. Ott azonban nem voltak kedvesek és nagyon kicsi volt a választék, nagy árakkal.
Úgyhogy végül B. Gábor is azt mondta, legyen inkább a tegnapi és átmentünk.
Estére már csak egy kis kaland maradt; egy légyölő pókszázlábú volt az albérlőnk. Tomi elnevezte őt Aladárnak - mielőtt kilakoltatta volna.
Aladár [Tomi fotója]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése