Erre a napra a Csobánc megmászását terveztük és Szentbékkálla elérését.
Először is megreggeliztünk a szokott helyen, majd a tegnapi taxival (a hölgy adott személyes elérhetőséget, hogy őt hívjuk) elvitettük magunkat az előző napi befejezési pontig: Káptalantótiig.
Itt a társaság egyik része elténfergett az aktuálisan üres piacra, másik része pedig a templomhoz.
A káptalantóti piac nagyon híres, de mi - a "templomosok" el nem tudtuk képzelni, mi lehet érdekes, egy üres piacon. De be kell látnom, hangulatos képek készültek:
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
[Anikó fotója]
Ugyanakkor a templom meg zárva volt. Ez a jelenlegi templom 1765-1773 között épült.
Miután újra egymásra talált a csapat két része, elindultunk a Sabar-hegyi templomromhoz. Ez az 1200-as években épült, s román és gótikus stílusjegyeket is viselt.
A Sabar-hegyi templomromnál [Anikó fotója]
A Sabar-hegyi templomromnál
A Sabar-hegyi templomrom (egyenes szentélyzáródás)
A Sabar-hegyi templomrom [Tomi fotója]
Petra a Sabar-hegyi templomromnál
A csapat a Sabar-hegyi templomromnál [Petra fotója]
Ezt követően a brutális melegtől ismét a tanúhegy erdeje adott enyet, bár egészen fokozatosan jutottunk árnyékhoz. A hegy lábánál nyitottabb akácosból jutottunk a sűrűbb, igazi erdőbe.
Az történt, hogy mire ideértünk, a Csobánc lábához, vészesen kezdtem kifogyni a vizemből a forróságban - pedig még hátra volt a neheze.
Igazi megváltás volt, amikor - ott, ahol nekikapaszkodik az út a meredek résznek - egy hűtőládát láttunk meg, becsületkasszával, benne csodálatosan ízletes bodzaszörpökkel.
Volt ott más termék is, de mi a kánikulában a folyadékra koncentráltunk [Anikó fotója]
A becsületkasszás hűtőláda egy fapados faasztalon volt, alatta ott lehetett hagyni a kiürült műanyag-palackokat [Anikó fotója]
Egy kedves üzenet is volt a kassza és a hűtőláda mellett [Anna fotója]
[Gábor fotója]
Így megkönnyebbülve és újult erővel vághattunk neki a Csobánc meghódításának. A kilátás már a csúcs alatt is egészen lenyűgöző, leírhatatlan, döbbenetes és fantasztikus volt. És idefönt a széljárás miatt a klíma is kellemesebb volt.
Felindulunk a meredeken [Anikó fotója]
Ez a hegy is bazaltból van (a képen B. Gábor) [Anna fotója]
Ez a hegy is bazaltból van (a képen Anna)
Balra a Tóti-hegy, szemben elől a Gulács, mögötte a Badacsony [KSz. Gábor fotója]
Már majdnem fönt vagyunk [K.Sz. Gábor fotója]
Felértünk [K.Sz. Gábor fotója]
Felértünk (a képen Anikó)
A kilátósziklán én [Anikó fotója]
Felért a csapat [Anikó fotója]
B. Gábor és Szofi a kilátó-sziklán [Anna fotója]
Anna is felért [Anna fotója]
Szofika is felért [Anna fotója]
Anna a kilátó-sziklán
A csapat a Csobáncon [K.Sz. Gábor fotója]
A négy nőnemű alapítótag újraegyesülése [Anikó fotója]
Innen már nem volt megterhelő elsétálni a várig, sőt kifejezetten kellemes, kedvemrevaló volt ez a kis fennsík a fűben hullámzó ösvényeivel.
Séta a Csobánc tetején a várromhoz [Tomi fotója]
Irány a vár [Tomi fotója]
A csobánci várrom [Gábor fotója]
A csobánci várrom [Gábor fotója]
Panorámakép a vár mellől [én fotóm]
Egy helyen volt árnyék; ez alatt a fa alatt. Gábor úgy segített a helyhiányon, hogy felmászott [én fotóm]
A csobánci várrom [Anikó fotója]
Fent, a Csobánc tetején [Anikó fotója]
A csobánci várrom [Anikó fotója]
Anna a várromon [Anikó fotója]
Tomi a várromon [Anikó fotója]
A Csobánc tetején a várrom [Anikó fotója]
Csobánc, a tanúhegyek hátterével (jobbról balra: Szent György-hegy, a kicsi messze levő talán Szigliget, szemben a Gulács és mögött a Badacsony, balra pedig a Tóti-hegy) [Anikó fotója]
Csobánci várrom [Anikó fotója]
Barbi a fán [Anikó fotója]
A csobánci pecsét
Csobánc elnevezése a török eredetű "csobán" (pásztor) szóra vezethető vissza, annak is a becézett változata. Csobánc első írásos említése 1221-ből származik, amikor az Atyusz nemzetség elajándékozta itteni szőlőit. Csobánc várának első írásos említése 1272-es, ekkor már készen lehetett. A Rátót nembeli Gyulaffy család tulajdonában volt. Mátyá király halála után Kinizsi parancsára erődítménnyé alakították, s egy török ostrom sem tudta bevenni.
1669-ben az Esterházy-ak vásárolták meg. A Habsburgok az 1700-as évek elején ezt is le akarták rombolni, de a Rákóczi szabadságharc kitörése miatt nem került rá sor. 1709-ben azonban a császáriak elfoglalták, s ekkor robbantásokkal lerombolták.
Azután, hogy kigyönyörködtük, kipihentük magunkat és ettünk, a hegy túlsó (nyugati) oldalán ereszkedtünk lefelé, hogy megnézhessük az ún. Rossz templomot is.
Lefele menés [Anikó fotója]
A rossz-templom [Anikó fotója]
Petra benéz a templomba [Gábor fotója]
Innen még hosszú út várt ránk - nagyon hosszú - hogy Mindszentkálla csücskének megérintésével - eljussunk Szentbékkállára.
A Csobánc után a mezők [Anikó fotója]
A csapat egy része lemaradt, hogy kiélvezze a szalmabálákat
Célegyenes Szentbékkálla felé [Anikó fotója]
A célegyenesben Szentbékkálla felé [én fotóm]
Szentbékkállán volt egy hely, ahol B. Gábornak ismerőse dolgozott, így baráti helyre térhettünk be vacsorázni. Ehhez a vacsorához azonban egy nagyon ijesztő emlék is kapcsolódik.
A vacsora közben velem szemben ülő egyik kedvenc túratársam gyanús lett, mivel valamely elhangzott poénon nem nevetett. Megkérdeztem, jól van-e, mire elkezdett hörögni - félrenyelt valamit, ami elakadt neki.
Barbi mentette meg az életét a csodálatos Heimlich-fogással... nagyon rossz élmény volt az ijedtség. Utána agyon ölelgettük a túlélőt és nagyon hálásak voltunk Barbinak.
Egy kis Tequilával indítottuk a vacsorát [Tomi fotója]
Tomi vacsorája [Tomi fotója]
Gábor vacsorája [Gábor fotója]
Megfáradt csoportkép [Gábor fotója]
Még ő is elfáradt [én fotóm]
Ezen az estén is a taxi vitt vissza minket Badacsonytomajra, de út közben még egy szarvascsordát is láttunk az út mellett.
Ja... és amikor holt fáradtan "haza" értünk, ahelyett, hogy nyugodtan és gyorsan megfürödtünk volna, az történt, hogy elkezdett eldugulni a lefolyó. Tomi vette kézbe az ügyet és felhívta a házigazdát, aki mást nem nagyon tudott tenni, adott vegyszert. Anna beöntötte a lefolyóba, mire a túlfolyóból a képen látható szörny mászott elő. A Jenő nevet kapta, mert Jenő napján bújt elő.
Megegyeztünk végül, hogy reggelig megpróbáljuk nem nagyon használni a mosdót (miközben az egész napos izzadós túra után páran még vártuk, hogy megfürödhessünk), és reggel jön szerelő.
Így az lett, hogy mi lemaradottak csak cica-mosdást végeztünk, a "kis-wc-t" nem húztuk le, a nagyot meg tartogattuk reggelig.
Jenő
Nagyon hálás voltam a csapat intézkedő tagjainak, mert nekem már ehhez nem lett volna kanalam. Főleg, hogy az egész helyzetet hihetetlen türelemmel, konstruktivitással és humorral kezelték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése