Az őszi túrák létszáma és hangulata rendszerint megcsappan a nyárihoz képest. De aztán szépen felépül újra...
Ezúttal 4-en mentünk (2021. szeptember vége). Mivel olyan szakaszhoz értünk, ahol részben magunknak kellett kaját készíteni, a beszerzést is meg kellett oldani. A csapat tagjai ugyan csak félig-meddig figyeltek a messenger-csoportban olvasott dolgokra, hiszen mindenki munka közben volt még a héten. Ebből aztán az lett - és ebből is látszik, hogy mennyire király a csapat - hogy mindenki beszerzett mindent. Lett némi fölöslegünk, de legalább nem szenvedtünk hiányt semmiben...
Én magam is még az egyik lyukasórámban kiszaladtam boltba, venni ezt-azt (mert nem tudtam, hogy KSz. Gábor már megtette), majd munka után rohantam, hogy elérjem a D-iből érkező vonatunkat. Amit Gábor viszont lekésett. Így egyedül utaztam le Tapolcáig. Ott találkoztunk a másik nagy visszatérővel (Petra után, aki ugye nyáron tért vissza); Petra férjével, Ákossal és vele utaztunk Mindszentkálláig.
(Sose vág normális fejet...) Üzenet a túratársaknak: Mi már itt vagyunk! [Ákos fotója]
Nem sokkal utánunk meg is érkezett Mindszentkállára Gábor is és elkezdett összemelegedni a társaság.
Azért itt szálltunk le és nem Szentbékkállán, mert szerettem volna valamit pótolni: A két település között van félúton a Kerekikáli templomrom. Ezt vettük hát először célba és meg is találtuk.
A helyen egy bronzkori földvár volt (3000 évvel ezelőtt). Azután a Kál nemzetség falut alapított, melynek első írásos említése 1292-es, Kerekykaal néven. Maga, a templom az 1200-as években épült, római stílusban. A nyugati oldalán kegyúri karzat lehetett (az oltárral szembeni oldalon). Bejárata "oldalt" volt, a D-i oldalon. A "kereki" szó a középkorban erdőt jelentett, de utalhatott vulkáni kúra is.
Az első török támadást 1542-ben érte a falucskát, s 1548-ra ki is halt. A templomot és a falut a törökök fölégették.
A templom romjait az 1900-as évek elején még vincellérházként használták - ekkor épült a templom közepén lévő fal - de a II. világháborúban kénytelenek voltak elhagyni.
A kis csapat a kerekikáli templomrom mellett. Azért ilyen homályos, mert már javában sötétedett. [Ákos fotója]
Innen besétáltunk Szentbékkállára, naívan a földeken át ("toronyiránt"), nem gondolván azzal, hogy már vadász-szezon van. Igyekeztünk a falu felé, amikor utolért minket egy dzsip. Annak sofőrje "szidott le" minket, hogy hát nem tudjuk, hogy vadászati szezon van? Itt megyünk a szójába' " - de olyan furcsán mondta a szóját, hogy valamiért nem értettük, s Ákos még vissza is kérdezett, hogy mi az a szója. Pedig amúgy mind tudjuk, hogy mi az, csak valahogy abban a környezetben furcsa volt. Mindenesetre a dzsippel való találkozás után már hamar kiértünk a faluba és be is költöztünk a szállásunkra, a Szent Benedek Turistaszállóra. Innen pedig elsétáltunk vacsorázni a Pegazusba.
Szentbékkálla történetéről azt lehet tudni, hogy a honfoglalás után a Kál nemzetség szállásterületéhez tartozott és nagyon hamar királyi birtokká vált (már akkor is volt ízlésük az embereknek - és hát, aki megtehette...). A királyi udvar szolgáinak lakóhelye volt.
A település első írásos említése 1273-as.
Az 1300-as években Károly Róbert elcserélte a veszprémi püspökkel Tátika váráért. Ekkor a bencés rend költözött be, erre utal a neve: Szent Benedek kállója (azaz malma).
A török időkben ez is elnéptelenedett, de hamar - már 1574-re - újratelepült.
Az 1600-as évektől a hatalmas Eszterházy birtokot egészítette ki.
A desszert [Ákos fotója]
Vacsizunk [Ákos fotója]
E nap estéjére már nem volt más dolgunk, mint megbékélni a szobánkban lakó légyölő pókszázlábúval...
Két egymásba nyíló, sokágyas szobát kaptunk. Lehetett volna kályhával fűteni, de még nem volt szükséges. Mivel ennyi helyünk volt, megosztoztunk; a folyosóhoz közelebbi szoba lett a fiúk szobája, az ebből nyíló pedig az enyém, azaz a lány-szoba. Amúgy a lány-szoba nagyobb volt, s ennek is a túlsó falán volt megtalálható a 'vadállat'. Mivel eszik poloskákat, úgy döntöttünk, jóbarát és békét hagytunk neki. Gondoltam, ekkora szobában mégis csak elférünk ketten. Na jó, a faltól azért kicsit odébbhúzódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése