Másnap én keltem fel leghamarabb. Így - miután forgószélként boldogan üdvözölt egy kölyök vizsla, aki mint kiderült, a szomszéd szobában elszállásolt lány kutyája volt - hamar neki is láttam a reggeli, azaz a bundáskenyér készítésének.
Ákos volt a második. Még azt hittem, hogy egyedül vagyok, mikor egyszercsak ezt láttam a konyha folyosó felőli ablakában [én fotóm]
Alkotok és kínálok [Ákos fotója]
Bundáskenyér "covidos tányéron" [Ákos fotója]
Aztán csatlakozott Gábor is. Sietnünk nem kellett, mert Anikót meg kellett várnunk - aki már közeledett felénk - s még neki is ígértem egy kávét.
Anikó "jövök!"-üzenete [Anikó fotója]
Anikó átszállós, "mindjárt érkezem!"-üzenete [Anikó fotója]
Ahogy ő is megérkezett és kapott egy kis reggelit, meg persze kávét, a rengeteg, végülis fölöslegesen megvásárolt cuccot szétosztottuk egymás között, hogy mindenki kivegye a részét a cipelésből. A fiúk nemesek persze, ezért így is többet vállaltak. És csináltunk útravaló szendvicseket is.
Bővelkedés [Anikó fotója]
S a tervnek megfelelően, 11:00-kor elindultunk. Legelőször megkerestük a szentbékkállai pecsétet, ami mindeddig kimaradt, pedig Anikóval már kétszer vagy háromszor is jártunk a faluban.
Szentbékkállai pecsét
Búcsú a falutól [én fotóm]
A szentbékkállai kőtenger felé most nem mentünk el, hiszen hármunknak már megvolt, s az idővel kicsit spórolni kellett. Kihagytuk a velétei palotaromot is. A töttöskáli templomrom volt az első állomásunk.
Ez a templom is valamikor az 1200-as, 1300-as években épült, így természetesen római stílusban. Töttöskál első írásos említése 1296-ból maradt fenn. Történelme a török pusztításig egyezik Szentbékkálla és Kerekikál történelmével. Ezt a falut 1531-ben pusztították el a törökök. De magát a templomot még az 1800-as évek elején is használták misézésre. 1876-ban azonban már biztosan romos volt.
Nyugati falán megfigyelhetőek a kegyúri karzat pilléreinek maradványai.
Déli falán keskeny, csúcsíves ablak van.
Vissza-visszanézegettünk a már megmászott tanúhegyekre (hátul a Badacsony, előtte a Gulács, jobbra, kissé takarásban a Csobánc) [én fotóm]
Romhoz vezető kék jelzés és a töttöskáli templomrom [én fotóm]
A töttöskáli templomrom [én fotóm]
A töttöskáli templomrom ablakos fala [én fotóm]
Innen rövidesen elértük az Öreg-hegyi kutat, melynek vize a karsztos kőzetek repedésein szivárog ide és bővizű forrásként tör a felszínre. Bazaltkövekből épített kőfülke védi. A helyiek nagy becsben tartják és nyilván nem ok nélkül - féltik az idegenektől. Ezt egy arrajáró nénike bizonyította is, aki finoman jelezte, hogy ne szennyezzük be (persze nem is állt szándékunkban).
Kis csapatom az Öreg-hegyi kútnál [én fotóm]
Innen egy szép-kilátásos szakasz következett (néhány telket szívesen megvettünk volna), majd egy meredekebb, vadregényesebb szakasszal értük el az Eötvös-kilátót.
Az én kedvenc balatonfelvidéki telkem ez lett [én fotóm]
Volt egy ilyen is út közben, de nem tudom, hogy mi ez a hely [én fotóm]
A közelben kijelöltek egy fát hivatalos ölelő-fának [én fotóm]
[Gábor fotója]
Ez a látvány...
...mindenkit fotózásra ihletett [én fotóim]
Felértünk a kilátóba és meg egyszer, utoljára végignézhettünk a gyönyörű Káli-medencén.
Mi a kilátóban [Gábor fotója]
A Káli-medence [én fotóm]
Badacsony, Gulács... [én fotóm]
Panoráma-kép [én fotóm]
Ebédszünet az Eötvös-kilátóban [Ákos felvétele]
A kilátó utáni szakasznak kb. a fele volt még erdős, de kényelmesen lejtő, kellemes út volt.
Ami viszont utána következett; a ligetté kinyíló tájjal, hát az egészen csodálatos volt.
Még az erdős részen [én fotóm]
Kiérünk az erdőből [én fotóm]
A ligetes rész [Ákos fotója]
[Ákos fotója]
[én fotóm]
[én fotóm]
[Gábor fotója]
[Gábor fotója]
Közvetlen Balatonhenye előtt az amúgy is gyönyörű tájat még a naplemente is megszínezte.
[Ákos fotója]
[Ákos fotója]
Noha a táj nagyon motiváló volt, azért igencsak elfáradtunk, mire beértünk Balatonhenyére.
Ott felkerestük a szállásunkat, az önkormányzati szállást.
Maga a falu, egy tündéri, hegyek között megbújó, egyutcás kis település.
Balatonhenye [Ákos fotója]
Pihenőhely a patakon [Ákos fotója]
Nna menjünk el még a szállásig [Ákos fotója]
Az önkormányzati szállás hibátlan is lehetett volna. Azonban félig munkásszállóként működött. Szóban úgy oldották meg, hogy az egyik szoba és a folyosó egyik konyhája a munkásoké, a másik szoba és a folyosó másik konyhája a turistáké. A munkások azonban ehhez nem tartották magukat, s mindkét konyhát elfoglalták a használt, mosatlan edényeikkel és száradó kaja-maradékaikkal...
A fürdőszoba szerencsére szobán belül volt.
Ilyen volt a szobánk [Ákos fotója]
Ugyan odakint tudtuk csask megfőzni a vacsoránkat, de a munkás-helyzet miatt bent, a szobánkban fogyasztottuk el.
Előtte még a fiúk valami rejtélyes módon szereztek helyi pálinkát és ennek nagyon örültek.
A pálinka egyébként fahéjas-ágyas-mézes eperpálinka volt. Én még ilyen jót nem ittam. Élmény volt, ahogy egymás után jöttek elő az ízei [Ákos fotója]
Vacsora után pedig megnéztük az Egymillió lépésből azokat a helyeket, amiket már mi is kipipálhattunk a kéken, s ezt olyan módon tettük, hogy mindenki a saját telefonján nézte, de egyszerre indítottuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése