Másnap reggel a szálláshelyünk által kínált reggelivel kezdtünk. Nem svédasztalos volt, de választhattunk előre, mit kérünk és természetesen több dolgot is lehetett.
Utána elmentem ismét, hogy megpróbáljam megszerezni a Szent István templom kulcsát. De ezúttal sem jártam sikerrel. Mire visszaértem, túratársaim már készenálltak a napi túrára, lent vártak rám, az étkezőben. Kértek még egy kör kávét, mire én is megkívántam és beszélgettünk kicsit a vendéglátónkkal még.
Indulás után betértünk egy élelmiszerboltba, hogy napi útravalót beszerezzük, azután pedig a városka néhány látnivalóját szerettem volna megnézni. Főleg a Schumacher Ház keresésével töltöttünk időt, de nem találtuk és nem is tudott segíteni senki, akit az utcán megkérdeztünk. Így aztán elengedtük ezt és nekivágtunk a tényleges túrának. Cserébe viszont találtunk egy ajándékboltot, ahol szereztem egy kis szuvenírt.
Hármunk közül csak új társunk, Enikő tudott normálisan tájékozódni, így nem tévesztettük el az indulási irányt.
A tájhoz tartozó szakasz Sümegnél kezdődött. Sümeg - Zalaszántó - Rezi - Hévíz - Keszthely - Vállus - Lesenceistvánd - Lesencetomaj - Tapolca - Szent György-hegy - Szigliget - Badacsonytördemic - Gulács-hegy - Káptalantóti - Csobánc-hegy - Szentbékkálla - Balatonhenye - Nagyvázsony.
Pár év és jó pár élethelyzet-változás...
E szakasz során csatlakozott hozzánk hosszabb, vagy rövidebb időre Kriszti, B. Gábor, Kincső, Anikó, Tomi, K.Sz. Gábor és Enikő. Visszatért hozzánk Petra és Ákos és hűségesen jött Barbi és Anna; az "alapítótagok".
A Balaton-felvidék területét a középidő elején tengeri mészkő fedte be, ami az évmilliók alatt dolomittá alakult. Az újidő közepén földrengések okoztak kiemelkedéseket, mint a Keszthelyi-hg. Ekkoriban tört ki a Tátika vulkán, melynek megmászását ugyan csak Barbival ketten végeztük el a csapatból, de a legfantasztikusabb emlékeink egyike lett az ősbükkösével, térdig fehéren virágzó medvehagymában, ameddig a szem ellátott. Az öreg bükkök olyan sűrűn álltak, hogy ki sem láttunk közülük, s ez a varázserdő végül egy fekete (bazaltkövekből épült), ódon várromhoz vezetett ki, ami ragadozó-fogakként harapott az égbe. Innen láttuk meg először a Balatont, utunk során.
Ebben a korban tört ki a Rezi vulkán is, ami az első hegyem volt a "balesetem" után.
És a Szent György-hegy is, ahol először jött velünk K.Sz. Gábor, s ahol az éj sötétjében, zseblámpa fényénél tapogattuk az utat a hatalmas, sötét bazaltoszlopok között.
Valamint a Badacsony, a Gulács és a Csobánc is, a maguk elképesztő kilátásaival.
A terület klímája szubmediterrán, amit tapasztaltunk is, mert olyan melegeket máshol nyáron sem éltünk, mint ott, az őszi-tavaszi túrák pedig kellemes hőmérsékletben teltek.
Sok történelmi-kulturális emlék is színesíti a tájat, mint Sümeg vára, Zalaszántó sztúpája, Rezi várroma, Hévízen az árpád-kori templom, a kék templom.
Itt emlékezetes lett a novemberi hideg, esős időben a szabadtéri úszkálás a termálvízben és az szamóca-ízrobbanás a számban, amit a kandírozott szamóca okozott, amit egy itteni boltban vettem.
Keszthelyen a Tulipán-kávézó volt az, ahova vissza-vissza kellett térnünk, de láttuk gótikus templomát, rejtett zsinagógáját, óriási kastélyát, hajókáztunk a Balatonon és kipróbáltuk az éleslövészetet is.
Láttuk a katonai kutyatemetőt, s mi is elérzékenyültünk Vulkán kutya történetén, csónakáztunk a tapolcai tavas barlangban.
Megdöbbentünk a tanúhegyek kilátásaitól, a rengeteg pálos templom- és kolostorromtól és persze attól, hogy hányféle halat hányféle "ágyon" kínálnak az éttermek.
Most pedig itt volt az idő, hogy köszöntsük a Bakonyt.
A Bakony legfőbb alkotó kőzete a mészkő. Szintén a triászban rakódott le, akárcsak a Balaton-felvidék mészköve. S földmozgások során a harmad- és negyedidőszakban emelkedett ki. Népe évszázadokon át az erdőből élt; szénégetésből, mészégetésből, üveghutákból, fafeldolgozásból és fazekasságból. Avarok, kelták, rómaiak, majd pannon-szlávok éltek a területen a magyarok előtt. A magyarok korai századaira pedig az erdőkben megbúvó vármaradványok emlékeztetnek.
Mentünk-mentünk a Bakony felé, azonban ahogy beértünk az erdőbe, újra megtámadtak minket a kullancslegyek. Bár igyekeztem a szépre-jóra figyelni, sokat elvettek a túra élvezhetőségéből.
Az élősködők zaklatása miatt én sietősebbre vettem, mint a többiek, így jócskán leelőztem őket. Egy helyen egy vadkerítést kellett átmászni, egy létra segítségével. Itt, a létra magasságában békénhagytak a dögök, s meg tudtam tízóraizni nyugalomban. Sőt egy méretes bagolyköpetet is találtam, amit eltettem, későbbi szétszedés céljából.
Mikor utolértek a többiek, együtt vágtunk át a vadkerítéssel védett részen. Odaát nem támadtak a legyek - folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy mitől függ, hogy vannak-e, s hogyan szabadulhatnék tőlük. Ahogy kiértünk az elkerített területről, újra támadtak, pedig itt már felértünk a bükkös-szintre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése