Ezen a napon a maradék társaság egy reggeli után útrakelt ismét, hogy meghódítsa a Németbányáig vezető szakaszt.
Ehhez át kellett menni Városlőd településen is, úgyhogy kicsit megnézegették azt is.
Közben útbaesett a Kislőd-Városlőd vasútállomás, ahol pecsételni lehetett.
Városlőd területe már a bronzkorban lakott volt. A népvándorlás idején avarok lakták - temetőjüket meg is találták. A falu írásos említése először 1240-ben történt meg. 1346-ban építették a közeli lövöldi karthauzi kolostort, ami híres lett a gazdagságáról. Alapítója Nagy Lajos király volt, de támogatta Kinizsi, Szilágyi Erzsébet és Mátyás király is. Heti vásárt tartottak. A befolyó összegekből pedig jótékonykodtak.
Saját könyvtárépületük is volt. Az épület kövei később a Szent Mihály templom falában találtak helyet.
1480-ban Mátyás király személyesen látogatta meg a kolostort, felesége és sógora társaságában. Lakomája után rosszul lett, de a gondos ápolás gyorsan rendbehozta, amiért hálából pénzadományt és egy értékes könyvet, a Lövöldi Corvinát is a szerzeteseknek adta. A Corvina ma az esztergomi székesegyház könyvtárában van. Ez 1116-1161 között íródott. Vaknyomásos technikával (azaz az ábrát belepréselték a felületbe) készült bőrkötésben, sarokveretekkel, két kapoccsal.
1554-ben ezt a kolostort is lerombolták, mint a többi Nagyvázsony-környékit, hogy nehogy a törökök befészkeljenek.
Az 1720-as években Gróf Eszterházy Imre püspök bajorokat telepített be, akik üveghutát működtettek. De érkeztek népek cseh nyelvterületről is. Mindkét csoportnak saját (szalmával fedett) temploma volt.
1747 és 50 között megépült a Szent Mihály templom, de két oldalajtóval. Az egyik ajtót a bajorok, a másikat a csehek használták.
1762-től már nem működtették az üveghutát. 1822-ben egy nagy tűzvész pusztított a faluban.
1824-ben az itteni keramikusok tudására és a jó minőségű agyagra alapozva Sting Vince kerámia manufaktúrát létesített. Termékei népszerűek lettek. Ebből nőtte ki magát a herendi porcelángyár. 1948 után ugyanis államosították a kőedényüzemet és a gépeket Herendre szállították.
1950-ben sok bajort kitelepítettek Németországba, helyükre pedig az Alföldről és a Felvidékről hoztak magyarokat.
1962-ben épült a kultúrház, melynek munkálataikor megtalálták a régi kolostor falmaradványait, sőt kiderült, hogy a mai templom déli fala azonos a régi kolostortemplom egyik falával.
1990 után a régi, titokban megőrzött minták alapján újraindult a kerámiakészítés.
Túratársaim most nem foglalkoztak a helyi látnivalókkal, hanem igyekeztek beérni az erdőbe.
Hamar eljutottak a Karthauzi víztározóhoz, ami a lövöldi kolostor víztározója volt.
Utána megtalálták Hölgykő várát is.
A vár ma már egy teljesen romos, erdőmélyi kicsi maradvány. Ám bejárata még mindig kivehető.
Itt volt maga, Lövöld település, melynek első írásos említése 1240-ből való. 1270-ben I. Csák Péter bán kapta meg a birtokot, ő építtethette a várat. 1364-ben Nagy Lajos király kolostort alapított a Torna-patak völgyében. Viszont Hölgykő várát ő romboltatta le - ebből is köveket szerezvén a kolostor építéséhez. Ez lett a lövöldi karthauzi kolostor.
Hölgykő vára - valóban nem sok maradt belőle
Anna és Tomi "bement" a várba
Innentől emlékhely nélküli, erdős szakasz következett. Egy helyen találtak egy kis erdei lápocskát, aminek főleg Szofi örült.
Estére pedig megérkeztek a Németbányai Vendégházba, ahol a szállásuk volt, ami olcsó nem, ámde kényelmesen nagy volt.
Amikor én már tudtam, hogy erre a szakaszra nem fogok tudni velük menni és átadtam a szervezés maradék részét Annának és Tominak, megadtam nekik "Ili mama" telefonszámát, mert úgy tudtam, hogy tőle lehet majd vacsorát/ reggelit kérni. A párbeszéd a telefonban falusiasan kezdődött, mintha mindenki ismerne mindenkit ("haló? - A Csilla nem főz rátok?"), de aztán sikerült zöld ágra vergődni és jóféle vacsorához jutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése