19. A megfordított szakasz: Sümeg - Kisvásárhely

 Előzőleg ugye az volt a terv, hogy mivel Káldon fejeztük be utunkat, onnan is folytatjuk. Azonban ott nem találtam szállást, sőt Hosszúperesztegen sem, csak Szajkon és Kisvásárhelyen. A szajki szállás azonban csak a mi 2. éjszakánkra volt szabad, az elsőre még nem. Ezért aztán azt tudtuk tenni, hogy kivételesen megfordítottuk az irányt és nem Káldtól mentünk Sümegig, hanem Sümegtől Káldig. 

 Azért is kíváncsian vártam ezt a három napot, mert ez a rész tartalmazza az OKT leghosszabb olyan szakaszát, amelyen nincs "kiszállási lehetőség". 30 km-en át se szállás, se település, se közlekedés.

 Petra ekkor már javában várta az első babáját, így - bár igen nehezen - Ákossal úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják meg ezt a 30 km-t. Így ez volt az első, hogy ők ketten nem jöttek. Maradtunk hát Anna, Barbi és én. Nekem kissé lehangoló volt ez a szűkített létszám, de azért reméltem, hogy így is jól elleszünk.

 És ez volt az első olyan alkalom is, amikor én nem Pest felől utaztam a helyszínre, mert ebben az évben már Sopron mellett laktam. 

Így az indulás napján Barbival Szombathelyen találkoztunk, majd innen, vagy két átszállással jutottunk el célpontunkig, Sümegig. (Ekkor találkoztunk először az rendkívül érdekes nevű Ukk településsel). 

 A sümegi vasútállomáson várt minket Anna.

S szintén ez volt az első olyan szakaszunk, amikor Anna akkor még új kutyája, Szofi is velünk tartott. 

 A sümegi vasútállomáson, miután üdvözöltük egymást, mindjárt be is pecsételtük a füzetünket, majd felolvastam a lányoknak a Kisvásárhelyről gyűjtött tudnivalókat.

A sümegi pecsét

 Sümegen sem találtam olyan szálláshelyet, ami a mi pénztárcánkhoz ideális lett volna, de Kisvásárhelyig csak 6 km-t kellett mennünk. Úgyhogy ez még az este belefért. 

Visszatekintés Sümeg felé

A sokak által szidott, "soha véget nem érő" aszfaltos szakasz Sümeg előtt. Mi most távolodtunk Sümegtől, úgyhogy bennem nem hagyott olyan mély nyomot. A forgalom sem volt vészes. Sehol sincs ez a szakasz a Tapolca előttihez képest...

Az első megyehatár-átlépésünk (Zalából)

Azt hiszem, az ott a Somlyó-hegy a távolban

 Beérkezés Kisvásárhelyre

 Kisvásárhely összes lakossága (az általam talált adat szerint) 56 fő. Neve egykori vásártartó jogára utal. A közelben a Marcal mentén már az őskorban is éltek emberek. Árpád-kori birtokosai a Szentgróti Hagymásak és a Türje nembeli Béri család voltak. Később a Nádasdyakhoz került (Sárvárral együtt), majd 1654-től (miután Nádasdy Ferenc elvesztette a területet) a Batthyány-családé lett. Ők persze itt egy elnéptelenedett falut kaptak, mert a törökök kifosztották, fölégették a falut.  Csak a XVIII. századtól kezdett újranépesülni. 

 A csatorna- és telefonhálózat csak a '90-es években épült ki. 

 Kisvásárhelyen az akkor még új Kéktúra Vendégházban szálltunk meg. Ennél fogva - mivel egész télen nem üzemelt a ház - baromi hideg volt. Annak ellenére, hogy vendéglátónk nagyon igyekezett, hozott nekünk vagy 5 elektromos fűtőtestet. 

 A vacsorát ezúttal is magunknak készítettük el a szálláson.