Másnap reggelre előre megbeszéltük a kelés és indulás időpontját. Mi, Krisztivel és Barbival már kint voltunk a konyhában (ebből is egy közös van a Rezi-dencián) és pálinkával javítgattuk fizikai állapotunkat... de Anna most először a kék túráink során... késlekedett.
Mivel ez még nem fordult elő vele, bátortalanul bekopogtam hozzájuk, hogy mi van már... aztán kiderült, hogy jól tettem, mert akkor tértek csak magukhoz. Elaludtak. Úgy tűnik, ők is elfáradtak egy kissé az előző két napban. De hamar összekapták magukat Gáborral, s lementünk Rezi kocsmájába, hogy valami reggelit magunkhoz vegyünk. Kriszti és Barbi, a két húst-nem-evő a szomszédos kisboltban vettek zsömlét, meg sajtot (hogy valami íze is legyen), mi meg hárman pizzáztunk és kávéztunk.
Innen még fel lehetett volna menni a Szent Donát kápolnához, ami szintén a látnivaló-listán volt, de Gábor azt mondta, hogy az elég nagy kerülő, szerinte hagyjuk ki, és hagytam magam meggyőzni, a lábam kímélésére való tekintettel.
Ugyanekkor Anna észrevett egy geocatching-helyet és azt mondta, hogy ők Gáborral elmennek érte, mi menjünk csak előre, találkozzunk a Betyár-síroknál.
Így is tettünk. Mi odaérve leültünk a csárda mellett lévő Betyár-síroknál, de nem is kellett sokat várnunk.
A két betyár, aki itt nyugszik, Kőkes Pista és Vak Illés. Amikor a bakonyi erdőkből el kellett menekülniük, akkor kerültek erre a vidékre. De végül az itteni szőlőhegyen a pandúrok bekerítették és lelőtték őket. Habár úgy hírlik, hogy Kőkes Pistának sikerült elmenekülnie, s később bosszút állt azon a gazdán, aki elárulta őt. Azután pedig a kocsmáros Zsuzsi nevű szolgálójával kezdett új életet, s boldogan éltek, míg meg nem haltak. A két betyársírt, kövekkel körberakott nyírfa-keresztek jelölik, s egy nagy fűzfa áll mögöttük, melynek körben földig hulló lombkoronája egy árnyas kis pihenőhelyet képez.
Amikor Gáborék megérkeztek, elmesélték, hogy a geocatching-láda nem máshol, mint a Szent Donát kápolnánál volt, aminek meglátogatásáról pont ő beszélt le mondván, hogy túl nagy kerülő... miután ezt töredelmesen bevallották és hamut szórtak a fejükre, megmutatták az ott készített fényképeket:
Ezt a kis kápolnát a környékbeli szőlősgazdák emelték 1866-ban, neoromán stílusban. Az ő védőszentjük Szent Donát.
Ismét egyben volt a csapat, nekivágtunk Hévíznek. Szerencsémre ez a szakasz ismét egy emelkedőmentes, kényelmes szakasz volt, ráadásul jó darabon homokos talajon lehetett menni, amin számomra nem kérdés, hogy mezítlábaskodni "kellett". Ez aztán adott egy jó kis talpmasszázst is nekem és sokkal pihentetőbb volt, mint cipőben lett volna.
Majdnem egészen Hévízig mezítláb tudtam menni, s amúgy a távolság sem volt vészes.
Hamarosan meg is érkeztünk az egregyi Árpád-kori templomhoz, ami gyönyörűen őrzi az eredetei, római stílusát.
Aztán lesétáltunk Hévízre. A belvároson át a túloldalon lévő autóbuszállomásig.
Út közben eljöttünk egy-két vásárpult mellett, ahol puszta vendégszeretetből megkínáltak minket - mint fáradt vándorokat - szőlővel... aztán megtaláltuk a római romkertet is. Azt hiszem, Annának itt is volt ládája, úgyhogy már csak ezért is bementünk. Ez egy korabeli villagazdaság lakóépülete volt eredetileg, amit többször átépítettek, s a körülötte lévő parkosított kert.
Menet közben már megegyeztünk, hogy nem vonattal, hanem busszal megyünk hazafelé, úgyhogy elballagtunk a buszpályaudvarhoz, s a menetrendet megnézve láttuk, hogy még jócskán van időnk. Bepecsételtük a hévízi pecsétet, majd szimpatizálva az állomás közvetlen közelében lévő Rózsa-kert nevű étteremmel, beültünk oda. Illetve ki, a szabadtéri asztalok egyikéhez.
Igazán jó hangulatú szakasz volt ez, tényleg mindenki a legjobb énjét hozta el...
Gyakorlati információk a három napról:
Szállások:
1. nap: Zalaszántó, Turul fogadó. Az 5-ünknek berendezett szoba kicsit zsúfolt volt, de arra, hogy egyet aludjunk benne megfelelt.
2. nap: Rezi, Rezi-dencia. Itt különálló faházak vannak, közös vizes blokkal és közös konyhával. Igényes minimalizmus. A szoba, amit 3-an kaptunk még tágasnak is volt mondható.
Evések:
1. napi vacsora: A Turul fogadó éttermében
2. napi reggeli: A Turul fogadó éttermében
2. napi "ebéd": Út közben, "tarisznyából", illetve Reziben a kocsmában ettünk egy pizzát
2. napi vacsora: A Betyár csárdában (finom volt, de a vegetáriánusok számára nemigen volt választék)
3. napi reggeli: A Rezi kocsmában és a szomszédos kisboltból
3. napi ebéd: Hévízen a Rózsás-kertben (mindenki meg volt elégedve vele)
Pecsétek:
Zalaszántón, a kocsmában
Reziben, a kocsmában
A Betyár csárdánál (szemben, a buszmegállóban)
Hévízen a buszállomáson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése