28.-29. Keszthely - Hévíz - Keszthely

  2019 novembere 

Ez a szakasz, mivel két városnézés tartozott bele, megint "lájtosabbnak" ígérkezett. 

 Ezúttal Anna, Gábor és Barbi tartott velem, illetve Anna hozott egy új embert; Kincsőt. Sőt Anna és Kincső is elhozták a kutyáikat. Szofi már volt velünk a Sümeg-Káld szakaszon; a másik kutyusnak még új volt az élmény, akár gazdájának.

 Hévízen nem találtam megfelelő szállást, úgyhogy mindkét éjszakánkat Keszthelyen töltöttük, egy lakás-apartmanban. Elvileg nem fogadtak kisállatot, de Kincső rábeszélő-képességének hála most kivételt tettek velünk. 

 Mivel mindkét nap ugyanazon a szálláson voltunk, kocsival utaztunk le. Anna és Gábor vezettek. Ismét a Népligetnél találkoztunk, mint réges-régen, 9 és fél évvel korábban, amikor elkezdtük az egészet. Persze most a két kutya miatt is kényelmesebb megoldás volt autózni.

 Ezúttal borzasztó időjárásunk volt, az az igazi szomorú őszi, esős. De reményünk volt rá, hogy el fog állni. Amikor megtaláltam a többieket és beültem a kocsiba, már akkor el voltam ázva. 

 Pestről kicsit nehezen keveredtünk ki, de azután szépen haladtunk, s mire Keszthelyt elértük, valóban egész vállalható lett az időjárás. 

 Könnyen megtaláltuk a szállásunkat, beköltöztünk, azután kimentünk a buszállomásra, hogy a Szombathely felől érkező Barbit is összeszedjük. 

 Majd elmentünk bevásárolni, hogy este tudjunk forralt bort és sült gesztenyét készíteni.

 Ezt egy kicsit "elrontottuk", mert elveink ellenére nem külön-külön vettük meg a forralt borhoz a fűszereket, hanem "forralt bor-fűszerkeveréket" vásároltunk, gesztenyét pedig égen-földön nem találtunk.

  A többiek vettek vacsoráravalót is, mi Barbival szívesebben elmentünk egy pizzázóig, hogy ott vacsorázzunk. 

 Este, mikor nekiálltunk a forralt bor elkészítésének, akkor láttuk, hogy ez a "fűszerkeverék" nem más, mint vaníliáscukor...(ami egyébként nem is kell bele).

 Elkészítettük vele... de igazából hát... nem fogyott el.

 Az első estét tervezéskor direkt hagytam szabadon (illetve én kinéztem egy éttermet, hogy oda elmehetnénk, de eléggé messze volt, hagytam magam leszavazni). Abban bíztam, hogy így másnap majd időben el tudunk indulni. Ugyanis másnap délelőtt akartam átmenni a hévízi fürdőbe, ahol masszázst is lebeszéltünk, úgyhogy időpontra kellett érkeznünk.

El is érkezett a reggel.

 A szállásról még majdnem időben elindultunk. Találtunk egy Lipóti pékséget, ahol kávéhoz és némi táplálékhoz juthattunk. Itt azonban megkezdődött a tökölés az egyek/ne egyek, kávét igyak/ne igyak/elvitelre kérjem/itt igyam meg/túl hosszú a sor/de mégis megiszom... témakörök körül. Aztán ennek tetejébe még észrevették Túratársaim, hogy piac van (ahol valószínűleg tök jó házi termékek is lehettek) és egy kissé ismét elakadtak. Nem akartam volna a sürgetésemmel bosszantani a többieket, inkább előrementem volna, csakhogy épp nem működött a telefonom térképe, úgyhogy fogalmam nem volt, merre is kéne menni, így rá is voltam szorulva a segítségükre. 

 Nagy nehezen elindultunk, s utána már szép tempósan haladtunk. Átballagtunk a mocsári ciprus-erdővel övezett bicikliúton Keszthelyről Hévízre. Itt szemerkélt kissé az eső, de nem volt vészes, illetve úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk magunkat lelombozni.

 Végre - időben! - megérkeztünk a fürdőhöz, illetve az onnan kifolyó termálvizes csatornához, amin virágzó vízililiomok úszkáltak. Itt valahogy megint elakadt az egész csapat, leültek a parton pihenni, gyönyörködni... amit nem igazán tudtam hova tenni, mikor ott voltunk kb. 30 méterre a fürdőtől, ahol akár úszhatunk is a virágzó vízililiomok között. De itt már ugye láttam, hogy merre van a fürdő, úgyhogy előre tudtam menni. 

 Jól is tettem, mert mire kiigazodtam, hogy mi hogyan működik (az öltözőszekrényekhez karóra szerű izét kap az ember. Azt oda kell tartani egy leolvasó szerkezethez, ami megmondja az elektromos jel alapján, hogy hányas számú az én szekrényem. Azt meg kell keresni és a karóra szerű izé azt a szekrényt tudja nyitni és zárni) az némi időbe telt. Az öltözőben aztán újra megtalátuk egymást és végre - életemben először - ott voltam, a hévízi fürdőben, amit annyit dícsértek nekem (főleg a nagymamám). Habár kicsit fura volt novemberben fürdőruhában lenni. 

Ott ülnek... ahelyett, hogy jönnének...

 Még így is éppen időben voltunk, hogy bejelentkezzünk a masszázsra... aztán kiderült, hogy a fürdő nyilántartásában nem stimmelt valami... végül megegyeztünk abban, hogy egy óra múlva megkaphatjuk azt a masszázst. Lehetett talpmasszázst is kérni (Annáék ezzel éltek), gyógymasszázst (én ezt kértem), meg még kábé millió félét.

 Így volt egy kis eltölteni való időnk, úgyhogy én először körbejártam turistaszemmel az egész fürdőt, aztán mentem csak a vízbe. A vízbe az épületen kívül lévő vaslépcsők vezetnek. Ez a rövidke szakasz igen emberpróbáló volt már az évnek ebben a szakában; mezítláb rálépni a hideg vasra, miközben a levegő is elég hideg volt már. Viszont ezután beérni a langymeleg vízbe igazán jóleső volt.

 A csapat közben megint kb. annyifelé szakadt, ahányan voltunk, de láttam a vízből az üvegfalon keresztül, ahogy Barbi keresett egy kijáratot, vagy minket, nem tudom. Mindenesetre ezerrel nyomtam felé telepatikusan, hogy itt vagyok... és végre észre is vett. Ő is bejött a vízbe. Mint utóbb kiderült, a többiek nem találták elég melegnek a tavat, úgyhogy inkább szaunáztak az ott töltött idő alatt. Én a masszázs után még egy körre visszamentem úszni. 

 A fekete, langyos víz gőzölgött, s ahogy úszkáltunk benne, a pára mögött fel-feltűntek a rózsaszín-lila vízililiom-"csokrok". Ez nagyon szép volt. 

 Mikor kijöttem, jól esett száraz ruhába öltözni, de az is, hogy bent az épületben elég volt nyáriasba öltöznöm. Farmerben, mezítláb (persze papuccsal) és pólóban lehettem, mintha nyár lenne.Azért is volt élményszerű ez nekem, mert az utóbbi két nyaram a kórházban levéssel, majd a rehabra járással telt, kevésbé szólt a nyaralásról. Szárazba öltözve visszamentem, hogy a büfét ki ne hagyjam. S hamarosan itt talált rám Gábor, aki hamarabb megúnta a szaunát, mint a többiek, úgyhogy kávézgattunk egyet.

 

 A fürdő után készítettem egy hévízi érmét, majd a Kocsi csárdába mentünk ebédelni, mert ekkor már úgy készültem az evő-helyekkel, hogy igyekeztem beszámítani a vegetáriánus-társak igényeit is, s ez a csárda ígért némi választékot az ő számukra is. 

 Azt hiszem, meg voltak elégedve mindannyian a választásommal.

 Egyetlen dolog, ami kissé zavart, hogy Anna és Gábor a laptopjaikon (a szálláson) és telefonjaikon (a szálláson kívül) "állandóan" dolgoztak, munkaügyeket intéztek - ez nálam kis túlzással szeparációs szorongást váltott ki. De meg is értettem őket, mert most kellett, hogy előkészítsék a következő évi indiai útjukat (amit ugye senki sem sejthetett még, hogy milyen kimetele lesz).

A hévízi érme

Itt kötözködtem, hogy ne telefonozzanak már az asztalnál és Gábor mutatja, hogy ő nem is...

 Mire a csodálatos ebéddel végeztünk... kisütött a Nap is! Igaz, hogy ettől kétszer olyan hideg lett, mint előtte volt (november lévén), azért örültünk neki. 

 Hogy Hévíz összes látnivalója meglegyen, még felsétáltunk a kék templomhoz, amit nagyon vártam, hogy láthassak élőben. 1999-ben készült el. A templom fő, mindenhol ismétlődő motívuma a Szentlelket jelképező galamb. Magának a templomnak az alaprajza is galambot formál. Stílusa modern-gótikus. 

 A kék templommal szemben megint volt Annának a geocatching-ládája, amit megtaláltunk. Innen lefele menve (visszaindultunk Keszthely felé) találtunk egy olyan boltot, ahol rengeteg féle pálinka, egy csomó kézműves termék és aszalt gyümölcsök voltak kaphatóak. Vettem aszalt epret. Kicsit ugyan bizalmatlan voltam vele, de amikor megkóstoltam és szétáradt a számban a tavasz zamata... akkor éreztem, hogy ide még vissza kell jönnöm feltankolni...

 Közben volt egy kis egyet-nem-értés abban, hogy Keszthelyre busszal menjünk vissza, vagy gyalog... de végülis mind úgy döntöttünk, hogy menjünk gyalog. 

 Természetesen ránk sötétedett, mikor már a mocsári ciprusosban voltunk. Hogy együtt maradjon a banda, ne szakadjunk szét, meg amúgy is a hangulatért, énekelni kezdtünk Annával és Kincsővel. Ezúttal, végre még Barbi is részt vett benne.

 Este mi Barbival megint elmentünk pizzázni a tegnapi helyre, míg a többiek azt ették meg vacsorára, amit nap közben vettek.