31.-32.-33. Keszthely, centenárium

 2020. február

  Mivel éppen 10 évvel ezelőtt kezdtük el, Barbival akartunk csinálni egy olyan szakaszt, ami pont az évfordulóra esik. Az ősi résztvevők közül azonban a többieknek sajnos nem volt jó ez az időpont. Annáéknak ugyanis sikerült, amin novemberben dolgoztak; ki tudtak utazni Indiába, s már erre készültek nagy erőkkel, vagy talán ekkor már el is indultak.  Az újak közül viszont Kriszti velünktartott, így hárman voltunk. 

 Ő korábban le tudott utazni, mint mi, ezért bepótolta a maga részéről a Hévíz és Keszthely közötti szakaszt. 

 Azután megérkezett Barbi, s végül, némi MÁV-os késéssel én is. A vasútállomáson találkoztunk, majd besétáltunk a szállásunkra. Most nem ismételtük a múltkori szálláshelyünket, hanem egy újabbnak szavaztam bizalmat, amit kék túrás oldalon is feltüntettek.

 Sötét volt már, amikor besétáltunk a szálláshelyünkre, de tavaszváróan enyhe volt az este. 

 Ezt követően elmentünk vacsorázni, mégpedig a Tulipán kávézóba, mely helybe már a legutóbbi alkalommal "beleszerettem". 

 Mivel féltem, hogy meg ne betegedjek, egy rumos teát kértem, meg ettünk is szendvicset, meg sütit. Minden nagyon finom volt!

 Utána a szállásunkon még játszottunk is. Elvittem az iskolából, ahol éppen tanítottam, egy asszosziációs kártyajátékot. Érdekes eredmények jöttek ki...

Különösen ez a kártyalap adott olyan asszociációkat, melyeken jól szórakoztunk

 Másnap megnéztük mindazt, ami Keszthelyből még kimaradt. A Balaton Múzeumra voltam a leginkább kíváncsi. 

 Odafelé azonban még útbaesett pár dolog. Pl. a Szent Miklós temető, ami az 1770-es évek óta működik. Ez azért volt érdekes, mert egy része műemlék-védelem alatt áll. A Fájdalmas Krisztust ábrázoló szobor pl. 1775-ben készült, s jelentős művészi értéket képvisel. 

A Fájdalmas Krisztus-szobor...

...1775-ből

És egy természeti érdekességet is találtunk itt, a temetőben: Barbi vette észre egy bagoly nappali pihenőhelyét, amit a fa törzsén lévő guanóról lehetett felismerni, meg persze a fa tövénél a madártollakról:

A temetőkápolna is itt van, illetve a Festetics család mauzóleuma, a XIX. századból. 

Azután megtaláltuk a Balaton Múzeumot is. 

Egy őskori "lábas"

Egy római Neptunus-oltár

Egy egyezmény, ami a halászok jogait védte

Retro-plakát

Ilyen volt a fenékpusztai római erőd

A Balaton Múzeum után átsétáltunk a Helikon Parkon. Ez a város legnagyobb zöld területe. Közepén áll az 1921-ben készült kupolás Helikon-emlékmű. Itt tartották Festetics György életében a Helikon-ünnepségeket, amikor földművesek, írók és tudosók érkeztek ide, előadásokat tartottak, szavaltak, énekeltek. Az uralkodóház és a Festeticsek érdemeit hangoztatták. A gróf jutalmakat, ösztöndíjakat osztott ki. 

Majd kisétáltunk a Balaton partjára, a kikötőhöz és közben megnéztük a kis jégpályát, ami azonban már javában olvadozott. 

 Innen visszamentünk Keszthely sétálóutcájába, hogy megnézzük a farsangi karnevált. 

 S közben megint útbaejtettük a templomot, hiszen Kriszti még nem látta, nekem meg nagyon tetszett.

 Ezután még a Goldmark házat is sikerült megtalálnunk. A sétálóutca műemlék-épületei közül ez a legrégebbi. Goldmark Károly, híres zeneszerző élt itt. Az épület XVII. századi. Egy széles, boltíves kapubejárón lehetett bejutni egy udvarba. S innen lehetett megtalálni a rejtett, 1780-ban épült zsinagógát is. Kapuján volt egy telefonszám, amit felhívva, rögtön jött is egy úr, aki beengedett minket és mesélt is az épületről, s végül megmutatta a mögötte levő bibliai kertet is. Ez egy olyan kis kertecske, ami alaprajzilag a genezáreti tavat és környékét utánozza, és a Bibliában szereplő növényeket ültettek bele.

A Goldmark ház udvara

A zsinagóga női karzata

A bibliai kert... ezt is érdemes lenne tavasszal is megnézni

 Estére egy olyan éttermet néztem ki, ami Keszthely külső részén van, Hévízhez közel. Ez a Vadaskert csárda volt. Busszal tudtunk kiutazni, s úgy is kellett ennünk, hogy figyelembe vegyük az utolsó visszafele menő buszt. Úgy választottam, hogy legyen némi választék a két húst-nem-evő társam számára is (nézz be ide, ha a kék túra mentén is vegetáriánus módon étkeznél)

A két nap során Kriszti sajnos egyre rosszabbul érezte magát. Végül fel is adta, úgy döntött, másnap reggel hazautazik. A reggelit még együtt ettük a szálláson, aztán ő elment, mi viszont még körbesétáltuk azokat a látnivalókat, amik eszünkbejutottak. Így elmentünk, hogy legalább lássuk a híres fekete fenyő fasort, hamár végigmenni rajta nem is volt időnk. Utána még megnéztük Keszthely sétálóutcájában a hüllő- és rovarkiállítást, mert azt hittem, hogy élő lepkés lepkeházuk van. S végül ettünk a Balaton-parton egy jó halászlét.

A képekért, a videókért és az élményekért köszönet a túratársaknak!

Az információkért köszönet a wikipédiának, a Vendégváró honlapnak (azóta már sajnos megszűnt) és a települések honlapjainak!

Gyakorlati ionformációk a három napról:

    Szálláshely: Ilona Vendégház, Keszthely 

    Étkezések:

        Első napi vacsora: Tulipán Kávéház 

        Második napi reggeli: A szállás saját reggelije

        Második napi vacsora: Keszthely, Vadaskert Csárda

        Harmadik napi reggeli: Tulipán Kávéház

        Harmadik napi ebéd: Egy halászcsárda a parton, Keszthelyen

    Pecsételőhelyek: 

        Keszthely, vasútállomás