Ez volt az első alkalom, hogy 3 helyett 4 naposra szerveztem a szakaszt.
Így maradt egy kis idő Tapolcára is.
Reggel a fele társaság már nagyon aktív volt, erős kávé-igényekkel, a másik fele egy kicsit már be volt lassulva. Mivel nem beszéltünk meg pontos kelést és indulást, amikor jeleztem Annáéknak reggel (messenger-üzenetben, mert a szomszédos szobában voltak), hogy kb. fél óra múlva indulnánk, szegény Anna kicsit riadtan jött át, hogy addig ők biztosan nem lesznek készen. Mielőtt összecsaptak volna vele a kávé-éhes elemek, megnyugtattam, hogy azért annyira nem éles a helyzet és megegyeztünk, hogy a kávé-igényes résszel mi előre megyünk a pékségbe, s majd ott találkozunk.
Anna még a szálláson elfogyasztandó reggeli kávéjánál se tartott, meg még Szofit is meg kellett pisiltetnie, úgyhogy ezt az egyébként szerintem tök jó hangulatú képet lőttem róla, mikor mi Anikóval és Tomival előreindultunk.
Azért is szeretem ezt a képet, mert hangulatában nagyon hasonlít az én 5 évvel korábbi teaivós, lósimogatós képemre :)
Barbi is úgy döntött, hogy lemarad Annékkal. Úgy egy óra múlva aztán csatlakoztak hozzánk a reggelizőhelyen.
Innen mentünk a tavasbarlanghoz, ahova 10:20-ra volt előre megváltott belépőjegyünk. Érdemes előre váltani, mert rendszeres a teltház.
Bent egy alapos idegenvezetés, s a környék geológiájának és élővilágának bemutatása után érkezik az ember a tulajdonképpeni barlanghoz.
Itt stabil "fekvésű", széles csónakok várják a közönséget, s kettesével, vagy hármasával lehet beszállni. Mi csak ketten, Gáborral voltunk, akik szerettünk volna evezni, ezért úgy gondoltam, hogy kétfele fogjuk osztani a csapatot. De Anna azt mondta, ők ketten szeretnének menni, romantikusan. Úgyhogy végülis a harmadik evezős szerepét Tomi vállalta el, s 2-2-2-es elosztásban mentünk.
Kifelejövet elkészítettem a tapolcai érmémet is:
A rövid kis csónakázás után, kint összeszedtük egymást, hogy a túra lezárásaként még együnk egy jó ebédet a Malom-tó étteremben.
Valami ugyan halványan motoszkált az agyamban, hogy mintha elfelejtettünk volna valamit, de elhesegettem a gondolatot.
A csodálatos ebéd végefelé hívott a szállásadó minket, hogy ha már kikönyörögtük, hogy ott hagyhassuk a kutyát, meg a csomagjainkat az egyik szobában délig, akkor így 13:00 óra tájban ideje lenne, hogy elvigyük őket. Ekkor esett le, hogy mit felejtettünk el. Gábor és Anna előreszaladtak, hogy kiköltözzenek a szobából (ők már szerencsére eddigre nagyjából készen voltak az evéssel). Mi még befejeztük az ebédet, mert lemaradásban voltunk hozzájuk képest, majd utánuk mentünk.
Végül itt köszöntünk el egymástól; Anna, Barbi, Tomi és Gábor a buszállomásról mentek Keszthely felé (Annáékkal ugyan egy irányba, Pest felé mentünk mi is, de nekik Szofi miatt nem volt jó az IC), mi pedig Anikóval a vasútállomásra, hogy megszerezzük a tapolcai pecsétet is.
Az állomás felé ezt azért még meg tudtam nézni az előirányzott látnivalók közül: barokk Szentháromság-szobor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése