A következő reggelen szép napsütésre ébredtünk. A világosban felfedeztük szállásunk teraszát és megterveztük, hogy nyáron is itt kell majd megszállni.
Az eznapi tervet, hogy eljutunk Mindszentkálláig, már előző nap elengedtem. Hiszen még a Badacsonyt is be "kellett" járnunk. Úgy döntöttünk, ezt pótoljuk, de mivel a szállás már le volt foglalva Mindszentkállán, ezért este busszal jutunk oda.
De mindenekelőtt egy jó reggelire volt szükségünk, amire találtunk is egy megfelelő helyet, ami a Neptun szálloda (?) reggelizője volt.
Majd fölmásztunk a Badacsonyra.
A csapat
Szőlők fölött
Oda, föl
Megpihentünk a Szegedy Róza-ház mellett
Ahol ez a forrás is volt (a forrásvíz egy ilyen térképen folyik át)
Itt is volt egy pénzprés-gép, úgyhogy ezt is kihasználtam:
Fent, a hegy lapos tetején már nem volt fárasztó a séta, a csepergő esőtől pedig védtek a még fentlevő lombok.
Na jó, itt még nehéz volt
Meredeken fel
A kilátóból a további utunk: A Gulács és a többi kis tanúhegy
A kilátó alatt megkértem új túratársunkat, hogy válasszon nekem egy kövecskét, amit elteszek emlékbe. Akkor még azt hittem, hogy a Badacsonyon lévén bazaltot fogok így eltenni, de szerintem ez nem az. De ettől még természetesen megőriztem.
Tovább ballagunk a fennsíkon
A Ranolder-kereszt
Valahol egy pihenőhely
A Bujdosók lépcsője, amin lefele is nagyon kimerítő az út
...és a híres bazalt-orgonák
A hegyről a keleti oldalán, a Bujdosók lépcsőjén ereszkedtünk le, s Badacsonytördemicre lyukadtunk ki.
Ismét sokkal jobban elfáradtunk, mint azt előre elképzeltük. Míg Anikóval sántikáltunk a vasútállomás felé, Gábor előrement, talált egy élelmiszer-boltot és szerzett nekünk szendvicset.
Közben azt is kiderítette, hogy nem kell elbotorkálni a vasútállomásig, mert busz is megy és a buszmegállót már el is értük.
Badacsonytördemici ősz
A rövid buszozás alatt nekem nem sikerült regenerálódnom, így kicsit szégyenkezve, de megkérdeztem Gáborékat, hogy elhoznák-e a szállásról az én cuccomat is, én maradok a buszmegálló közelében.
Az ottani vasúti váróba ültem be, amíg megérkeztek, utána pedig beszereztünk némi finomságot a La Téne Desszertműhely- és Kávéházban.
Már besötétedett, mire jött a buszunk és egészen megdöbbentünk, hogy a sofőr kicsit sem volt kedves.
Révfülöpön át kellett szállnunk egy másik buszra. Úgy fél órát várnunk is kellett rá, ezért szerettünk volna bemenni a váróba, de ahogy beléptünk, egy ember bűze alkotott falat, amitől azonnal ki is kellett fordulnunk.
Jóval sötétedés után megérkeztünk a csendes-békés Mindszentkállára, ahol elfoglaltuk a szállásunkat egy turista házban, ahol nagyon kedvesen, pálinkával fogadtak minket, de a ház inkább gyerekek számára volt kialakítva - ez érződött a méretekből is. És a takarítás egy kissé hiányos volt; a nem aktívan használt részeken (ahol nem "táncolnak a papok", elég vastagon állt a por).
Persze itt sem volt semmi nyitva, ezért az út közben szerzett ételeinket kipakoltuk a szobánk kisasztalára és körülötte, a földön ülve megvacsoráztunk.
Elalváshoz pedig Berecz András-meséket hallgattunk, amin Anikó is jól szórakozott, de Gábor sírva röhögött rajta.
Gáborral még megbeszéltük, hogy neki másnap korán el kell indulnia, s hozzá tervezte, hogy még a környéken hajnalban kirándul egyet a saját tempójában. A jó éjszakát kívánás mellé, el is búcsúztunk tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése