Ez egy energetikailag gyengébb nap volt. Fáradtak voltunk.
A konyhánkban szorítottunk magunknak helyet, hogy a kávét és a reggelit elkészíthessük, de az előzőleg leírt körülmények miatt nem bonyolítottuk túl.
Hamarosan el is indultunk.
Szerettünk volna otthonra is pálinkát szerezni a tegnapi nagyon finomból, de nem találtunk senkit a háznál.
Az út elején mindenhez fáradtak voltunk, a fotózáshoz is. De mire elértük az erdőt, kezdtünk belerázódni.
Balatonhenyei pecsételés [Ákos fotója]
Málnapohók hernyója [Ákos fotója]
Hársfaszender [Ákos fotója]
Így jobban érzékelhető a mérete is [én fotóm]
Hosszú, egyenes útszakasz [Ákos fotója]
Megy a csapat [én fotóm] (Gábornak nem a fején, hanem a hátizsákján van a bicajos sisak)
Hosszú, egyenes, mégis kellemes szakaszok [én fotóm]
Hosszú, egyenes, mégis kellemes szakaszok [én fotóm]
Így jutottunk el a Balatoncsicsói Erdei Iskoláig, ahol szívesen vettem volna ki szállást, de épp teltház volt.
Ott, a pecsételőhelynél valaki... egy szent... ott hagyott egy sport szeletet. Pontosan erre volt szükségünk, hogy új lendületet kapjunk.
A Csicsói Erdészház pecsétje
A csicsói erdei iskola [én fotóm]
Ákos gollemet játszik a csokikával: "enyéééém" [én fotóm]
Tettünk még egy aprócska kitérőt a Hamuházi-forráshoz, ahol volt egy kis esőházas, asztalos rész. Itt, hozott anyagból megebédeltünk. A forrás vize jó volt.
A forrás a '70-es években lett befoglalva. 2003-ban felújították. Elnevezése onnan ered, hogy régen, az erdős területeken fahamut állítottak elő, hamuzsír gyártásához. Erre pedig a szappanfőzéshez, az üveggyártáshoz, a fehérítő és a kékfestő iparhoz is szükség volt. Az 1790-es erdőtörvény után már kevesebb helyen lehetett folytatni a fahamu előállítását, így azok a helyek, ahol lehetett, nevükben őrzik ezt.
A Hamuházi-forrás [én fotóm]
Azután a Tálodi kolostorrom következett.
A kolostort az 1200-as évek végén alapította a Gyulaffy család. 600 m kőfal vette körül. ÉNy-i sarkát foglalta el a Kinizsi-forrás kőmedencéje (jó a vize), amit már akkor kiépítettek. A templom D-ről csatlakozott a kolostorépülethez.
1480 táján elhagyták a pálosok (addig ugyanis az övék volt) és ferencesek jöttek a helyükre.
1552-ben azonban elrendelték Nagyvázsonyból, hogy fel kell robbanatani, hogy nehogy a török kezére jutva azoknak erődként szolgálhasson.
Feltűnik az egykori templom fala az erdő fáin át [én fotóm]
A nyugati fal közelebbről [én fotóm]
A nyugati fal [Ákos fotója]
Nagyon előrelátóan idáig terveztem meg az eznapi gyaloglást, s ide pedig lovaskocsit "rendeltem", ami bevitt minket Nagyvázsonyba.
A lovacskák és Ákos [Ákos fotója]
Őszi kikericsek a Nagyvázsony előtti réten [én fotóm]
Lovaskocsival irány Nagyvázsony [én felvételem és Ákosé]
és először láttuk meg Nagyvázsony vártornyát [Ákos fotója]
Célirányosan ahhoz a pizzázóhoz vitettük magunkat, ahol pecsételni is tudtunk. Fogyasztottunk is pizzát, kávét, mielőtt hazaindultunk volna, s közben olyan zene szólt, ami mintha arra hivatott lett volna, hogy összefoglalja balatonfelvidéki élményeinket.
A nagyvázsonyi pecsét
A képekért, videókért és az élményekért köszönet a túratársaknak!
Az információkért a wikipédiának és a települések honlapjainak!
Gyakorlati információk a három napról:
Szállások:
1. szállás: Szentbékkálla, Szent Benedek Turistaszálló 3500 Ft/fő/éj
2. szállás: Balatonhegye, Önkormányzati szállás 4000 Ft/fő/éj
Evések:
Első nap vacsora: Szentbékkálla, Pegazus
Második nap reggeli: Magunk készítette bundáskenyér
Második nap ebéd: Tarisznyából halkrémes szendvics
Második nap vacsora: Magunk készítette trutymós tészta (nem tudom már, mimindent raktunk rá, de sajtot biztosan)
Harmadik nap reggeli: Maradékok
Harmadik nap ebéd: Tarisznyából + Nagyvázsony, Kinizsi söröző
Pecsétek:
Szentbékkálla - a vegyesbolt épületével szemben, az OKT infótáblán
Balatonhenye - az OKT infótáblán
Balatoncsicsói erdészházzal szembeni esőháznál
Nagyvázsony, Kinizsi söröző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése