Még internetről úgy értesültem, hogy ezen a reggelen lesz egy koncert a Jézus Szíve templomban. Egyszer régen, mikor III.-os gimnazistaként osztálykirándulással voltam Kőszegen, emlékszem, hogy éppen ott részt vettem egy koncerten és gyerekfejjel is nagyon tetszett. Megkérdeztem a többieket, hogy van-e kedvük hozzá és nem okoztak csalódást, mikor egyhangúlag megszavazták, hogy naná!
A koncert előtt még épp lett volna időnk megkóstolni egy híres helyi cukrászmesternél egy több száz éves recept alapján készülő dobostortát. A kaput megtaláltuk, rajta a krétás felirat is stimmelt. De vagy rég megszűnt már, vagy csak épp zárva volt (a telefont nem vették föl).
Indulni kellett a templomba, hogy a koncert megadott kezdési időpontjára odaérjünk. Ott azonban nem volt a koncertnek se híre se hamva, hiába várakoztunk. A templomot persze megnéztük, szerintem az ország egyik legszebb temploma. 1892-1894 között épült, Ludwig Schöne tervei alapján. Háromhajós, csonka kereszthajóval.
A lenyűgöző belső festés Otto Kott nevéhez kötődik.
Orgonája 1894-ben készült, a híres Rieger-testvéreknél; jó lett volna hallhatni. Az oltárok bécsi és tiroli mesterművek.
Amikor csak mi voltunk bent, Petra egy kis kárpótlást rögtönzött nekünk, amikor gyönyörű hangján elénekelt egy rövid, gregorián, latin nyelvű dallamot. Sokszor jutott eszembe a következő évek során, milyen kár, hogy nem sikerült ott felvenni ezt.
Azt a két különösen értékes kelyhet, melyeket itt őriznek, sajnos nem láttuk. Ezek 1421-ből, illetve 1486-ból maradtak fenn. Az egyik egy gótikus aranyozott ezüstkehely, kosara áttört, liliomos kialakítású, a szárát kápolnás díszítésű „nódusz” díszíti, talprészén pedig Szt. Dorottya alakja látszik.
Továbbállva kerestük a különféle látnivalókat, de tényleg minden – amit egyáltalán megtaláltunk – zárva volt. Visszakeveredtünk a Jurisics térre. Ott – kívülről – megnéztük a Városházát, ami egy XIV.-XV. századi épület. A mai Magyarországon belül a legrégebbi városháza. Gótikus stílusban épült meg. 1597-1668 között reneszánsz oromfalat emeltek és a főhomlokzatot sgraffito-vakolattal díszítették. A címeres díszítések 1712-esek. A címerképeken Jurisics Miklóst, Kőszeg címerét és Magyarország címerét lehet látni.
A földúlt Jurisics téren csupán a Mária-oszlop állt régi méltóságával. Ez 1739 óta áll itt és így. Fertőrákosi mészkőből készült. A városkútra nézve már kicsit aggódott az ember, hogy ugye, vigyáznak rá. A kútház a kút fölé 1766-ban épült meg, de 1818-24 között klasszicista stílusban átépítették. A kútból tiszta ivóvíz folyik.
A Jurisics tér reneszánsz házain a város XVI. századi gazdagsága tükröződik. Ekkoriban az iparosok céhekbe tömörültek és kihasználták az élénk kereskedelmet. A város évente két országos vásárt is tartott. A polgárság megerősödött. A reformáció idején szinte a teljes lakosság protestáns hitre tért, nyelvük alapján viszont külön gyülekezetet alkottak. Így történhetett meg, hogy két azonos felekezethez tartozó templom áll egymás mellett; a németeké lett a Szent Jakab templom, a magyaroké pedig 1615-1618 között új templom épült; ez a Szent Imre templom.
A Jurisics téren található az Arany Egyszarvú Patikamúzeum is, ami szintén zárva volt ekkor. Ezt pár évvel később szintén sikerült megnéznem.
Az épület egy vendéglő volt eredetileg. Gyönyörű barokk bútorai tölgy-, dió- és hársfából készültek. 1777-ben vásárolta meg az épületet egy patikus, a berendezésével együtt. Érdekes volt az ún. drogpadlás is, ahol ma is gyógynövények sokaságát szárítják.
A Sgraffitós ház
A bezárt cukrászda miatt egy másik cukrászdába "voltunk kénytelenek" betérni. Ott beülni nem lehetett, csak elvitelre kérhettünk. Vettünk ezt-azt, majd leültünk a templom előtti téren, a Szentháromság-szobor közelében a padokra, hogy elfogyasszuk. A szobor 1713-ban készült, mégpedig a pestis áldozatainak emlékére. Fertőrákosi mészkőből. A talapzaton Szent Rókus, Szent József, Nepomuki Szent János és Szent Sebestyén látható, az oszlop trónszékén pedig az Atyaisten a Fiúval. Az oszlopkőbe faragott galamb a Szentlelket jelképezi. Ekkor vettük észre, hogy egy utcazenész a közelben énekel szívünknek nagyon kedves, nem annyira közismert, népdal jellegű nótákat, egy szál gitárral kísérve, mezítláb. A hűvös levegő ellenére jólesett ülni a téren a napon, és hallgatni őt.
A város népe úgy tartja, hogy az utolsó török seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ezért a város harangjai 1777 óta minden nap ebben az időpontban szólalnak meg. Ezt még megvártuk, azután azonban indulnunk kellett. Visszamentünk a szállásra a cuccainkért, majd vonatra ültünk, hogy visszatérjünk a hétköznapok valóságába.
Ezzel elhagytuk a Kőszegi-hegység tájegységet. Télen és koratavasszal láttuk az erdőt, s késő nyáron a várost. Ha kora tavaszi ottjártunkkor több időnk, vagy energiánk lett volna, elmehettünk volna még az Alsórétre. Ilyenkor ugyanis megjelenik az egyik első hírnök; a Király-völgyben és az Alsórét végében, a Gyöngyös medrétől pár méterre: a fehér sáfrány.
Fehér sáfrány (a kép a netről származik; https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2018/04/07/ime-a-koszegi-hegyseg-legfeltettebb-vadviraga/)
Ha nyári ottlétünkkor kimentünk volna erdős területre, esetleg láthattunk volna fekete gólyát. A Gyöngyös magas partjában vízirigók költenek, ami szintén nem gyakori faj Magyarországon, sőt jégmadár és vidra is előfordul itt.
A képekért, a videókért és az élményekért köszönet a túratársaknak!
Az információkért köszönet a wikipédiának, a Vendégváró honlapnak (azóta már sajnos megszűnt) és a települések honlapjainak!
Szállásaink: Mindkét éjszakánkat a kőszegi Jurisics kollégiumban töltöttük.
Bélyegzőhelyek: Kőszegi bélyegzőhely a vasútállomáson.
Amit ettünk:
1. napi ebéd és vacsora (amiből egy estebéd lett): Egy véletlenül megtalált pince-étterem, valahol a Jézus Szíve templom mögötti kis utcákban.
2. napi reggeli: A Sgraffitós Ház presszójához továbbra sem jutottunk hozzá, így egy véletlenszerűen választott kávézóba mentünk.
2. napi ebéd: Bécsikapu Étterem (nagyon finomakat ettünk)
2. napi vacsora: Egy pizzázóban, a Jézus Szíve templommal szembeni utcában. Utána még egy kávézóba is beültünk ugyanott.
3. napi reggeli: A Neusmeister cukrászda helyett a Jézus Szíve templom másik oldalán egy kis cukrászdában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése